Azt hiszem, hogy a szüleim megunták a nálam lévő áldatlan állapotokat és úgy gondolták, hogy jobb ha segítenek. Péntek este találkoztunk Budaörsön, bevásároltunk az Auchanban, Ikeaban, Praktikerben, majd miután szombat reggel megreggeliztünk az érdi piacon, utunkat a kis lakásom felé vettük és nekifogtunk a munkáknak. Anyukám vett sötétítőfüggönyt, apu meg felfúrta hozzá a karnist, végre lett függöny a konyhaablakomon is, apu megrenoválta a bicajomat, kicseréltük az eltört wc-deszkát, lett küszöb a szoba és az előszoba között, polcokat fúrtunk fel és végül együtt megebédeltünk. Annyira jófejek, hogy feláldozzák a szabad idejüket rám, valószínűleg látják, hogy nehéz egyedül megoldanom a férfimunkákat és mindenben segítenek amiben csak tudnak. Pedig most már inkább nekem kéne őket segíteni. Bár ők már annak is örülnének ha látnák, hogy valakivel boldog vagyok és anyagilag is kicsit rendbe jövök. Remélem ami késik, nem múlik.
Este végre eljutottunk Krisztivel a Margitszigetre, amit kb február óta terveztünk. Magunkkal vittünk egy üveg bort, kiültünk a partra, megbeszéltük az élet nagy dolgait, megnéztük a naplementét majd hazasétáltunk. Ma pedig ismét Velence felé vettük az irányt, meg kánikulát jósoltak. Hát az nem volt, de azért meleg volt és délutánra már a víz is kellemesen felmelegedett. Lassan vége a nyárnak, így ki kell használni minden meleg napot.

Olvasgattam a régi bejegyzéseket és erre figyeltem fel 2007-ből.. így váljon minden álmom valóra… Utolsó előtti mondatok….

Van bő egy hónapom, hogy felkészüljek rá és Mátéval lefussuk a 6,5 km-t

Legalábbis idén biztosan. Ha egyáltalán eljutok még idén valahova “nyaralni”, nem hiszem hogy messzebb lesz a Balatontól. De a lényeg, hogy itt voltam, láttam és jól éreztem magam. Nagyon. Vesznáék Fonyódligeten nyaraltak egész héten és hívtak, hogy csatlakozzak hozzájuk. Sajna csak péntek este sikerült, de elég hamar kikapcsoltam, amit ki kellett. Bár azt hittem, hogy soha nem fogok megérkezni, ugyanis a MÁV-nak a csekély 154 km-t több mint három óra alatt sikerült megtennie. Meleg volt, tömve volt a vonat, de amint megláttam a Balatont, tudtam, hogy most már közeledik a fény az alagút végén. Érkezés után gyors vacsi és a Balaton. Úgysem emlékeztem milyen már az éjszakai fürdőzés. Nagyon meleg volt a levegő is, a víz is, bár nem bírtuk sokáig mert a szúnyogok erősebbnek bizonyultak és ők győztek. Ráadásul a déli part arról híres, hogy már rég elfáradtál a gyaloglásban, de még mindig a derekadig ér a víz. Azért volt kis úszkálás, matracon evezősverseny stb. A szombat se telt másként, kelés, bicajos bevásárlás, reggeli és irány a part. Szerencsére ez a kisebb falucska, így itt nem voltak turisták, nem volt hering-érzés. Hol a parton feküdtem, hol a vízben egy matracon, hol a gyerekekkel játszottunk, mindig volt valami. Este még grilleztünk egyet és megterveztük, hogy ma is búcsúként még fürdünk, de az időjárás nem volt túl kegyes, sőt… Lesétáltunk a partra, de egy idő után már mindenki vacogott és inkább indultunk haza. Kevés volt, de nem vagyok telhetetlen, értékelni kell minden lehetőséget, élvezni kell minden pillanatot amit kikapcsolódással lehet tölteni és hátha jövőre kijut egy igazi riviérás nyaralásból is.

Vagyis inkább vegetálgatok, néha egy egy kilengés azért van. Hihetetlen, hogy már augusztus van, mindenki itt meg ott nyaral, nekem meg idén sem lesz semmi extra. Tudom, valamit valamiért, de nagyon rám férne egy tartósabb kikapcsolódás. Azért nem volt eseménymentes az elmúlt két hét, vagy nem is tudom mióta nem írtam…
Röviden:
– két hete itthon voltak Hegéék, összehoztunk egy beszélgetős estét..nagyon jól sikerült, jó volt újra látni a csapatot (legalábbis aki el tudott jönni)
– vasárnap lementünk a fiúkkal (Jpp+Sys) Velencére fürdeni, nosztalgiázni, strandos gofrit és hekket enni.. isteni volt minden
– Máté bejutott a serdülő válogatottba, miután párjával megnyerték az 1000m-es futamot.. nagyon büszke vagyok rá
Hát kb ennyi, ezek fontos dolgok, legalábbis nekem. Most meg itt szenvedek, vagy ettem valamit vagy valami vírus de nincs energiám meg erőm semmire, a gyomrom se tökéletes. De majd elmúlik… Lehet hogy benne van az önhergelés is a nyaralás miatt, mert hiába tagadom, azért érzem, hogy elfáradtam, kimerültem, egyre türelmetlenebb vagyok. Nem akar valaki elrabolni és elvinni a világ végére, hogy megnézzem ott is van e naplemente????