Legalábbis idén biztosan. Ha egyáltalán eljutok még idén valahova “nyaralni”, nem hiszem hogy messzebb lesz a Balatontól. De a lényeg, hogy itt voltam, láttam és jól éreztem magam. Nagyon. Vesznáék Fonyódligeten nyaraltak egész héten és hívtak, hogy csatlakozzak hozzájuk. Sajna csak péntek este sikerült, de elég hamar kikapcsoltam, amit ki kellett. Bár azt hittem, hogy soha nem fogok megérkezni, ugyanis a MÁV-nak a csekély 154 km-t több mint három óra alatt sikerült megtennie. Meleg volt, tömve volt a vonat, de amint megláttam a Balatont, tudtam, hogy most már közeledik a fény az alagút végén. Érkezés után gyors vacsi és a Balaton. Úgysem emlékeztem milyen már az éjszakai fürdőzés. Nagyon meleg volt a levegő is, a víz is, bár nem bírtuk sokáig mert a szúnyogok erősebbnek bizonyultak és ők győztek. Ráadásul a déli part arról híres, hogy már rég elfáradtál a gyaloglásban, de még mindig a derekadig ér a víz. Azért volt kis úszkálás, matracon evezősverseny stb. A szombat se telt másként, kelés, bicajos bevásárlás, reggeli és irány a part. Szerencsére ez a kisebb falucska, így itt nem voltak turisták, nem volt hering-érzés. Hol a parton feküdtem, hol a vízben egy matracon, hol a gyerekekkel játszottunk, mindig volt valami. Este még grilleztünk egyet és megterveztük, hogy ma is búcsúként még fürdünk, de az időjárás nem volt túl kegyes, sőt… Lesétáltunk a partra, de egy idő után már mindenki vacogott és inkább indultunk haza. Kevés volt, de nem vagyok telhetetlen, értékelni kell minden lehetőséget, élvezni kell minden pillanatot amit kikapcsolódással lehet tölteni és hátha jövőre kijut egy igazi riviérás nyaralásból is.