Megkésve bár, de törve nem.. megérkezett múlt hét csütörtökön a fél-Lojek család. Sajnos Zolit azonnal szólították a hivatalos ügyek, de Ariellel sikerült pénteken találkoznom a Nagyinál. Kicsit félve mentem, hisz csak eltelt két év, mióta utoljára találkoztunk, nem tudtam vajon emlékszik e. De nagyon barátságos volt a kezdetektől. Annyira kis törékeny, szívem szerint el sem engedtem volna a kezemből. 🙂 Ráadásul nagyon jó lehettem, mert hozzám július 10-én is beugrott a Mikulás… nagyon köszönök mindent 🙂
Szombaton volt apukám szülinapja, ők aznap jöttek haza a nyaralásból, így Veszna főzött, én sütöttem, elhoztunk Mamát, jó kis szülinapi meglepetés várta mire hazaért. Délután mentünk Arielért és Zsuzsiért Érdre. De jól érezte magát nálunk, persze ebben nagy szerepe volt Zsófinak, akivel azonnal egymásba szerettek. Ariel istennőként nézett rá, ha Zsófi evett akkor ő is, ha énekelt akkor ő is, ha táncolt akkor ő is. Zsófi meg örült hogy végre van egy “kishuga”, akivel babázhat. Játszottak a Hannah Montana-s szobában, az udvaron a kutyákkal, a macskákkal, megnézték a teknőst, nekem pedig más dolgom nem volt mint követtem őket mint valami paparazzi és dokumentáltam mindent a család számára. Néha felkaptam, megpuszilgattam aztán folytatták tovább a játékot 🙂 Este a kocsiban már laposakat pislogott (még mindig nem tudom angolul ezt hogy mondják :))), valószínűleg nagyon elfáradt.
Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni a battai kiruccanást, hisz tudom milyen kevés idejük van, mindenki látni akarja, így értékelem hogy ilyen sokat lehettünk együtt. És talán még leszünk is…
Ma végre megint nyár volt úgyhogy kicsit pihengettem, olvastam, napoztam és megint nem volt kedvem visszajönni a betonrengetegbe. Holnaptól ismét back to work, de nincs kedvem…:(