Sokat beszélgettünk már az én Ancsi barátnőmmel, hogy milyen lesz majd ha egyszer megöregszünk. Én úgy tudom elképzelni hogy egészségesek leszünk a férjünkkel, éljük a nyugdijasok boldog életet, utazgatunk, unokázunk stb. Persze Ancsival mi kitaláltunk egy gonoszabb változatot is, de azt inkább nem írom le. 🙂 De hogy ez most miért is jutott eszembe?? Tegnap mentem haza és láttam, hogy egy idős bácsi odamegy a ház előtt az autóhoz, a hátára kapja a feleségét és elindul vele. De közben viccelődtek, mosolyogtak mindketten. Majd bevitte, belerakta a lift elé készített tolókocsiba és megsimogatta miután rájött hogy minden rendben. 60 feletti embereket képzeljetek el. És úgy hogy a bácsi se tűnt túl erősnek. Mégis a feleségéért összeszedte minden erejét hogy be tudja vinni a hátán a liftig. Annyira megsajnáltam őket, de aztán rájöttem, hogy boldogok, látszik rajtuk, hogy a nehézségek ellenére nem bánkódnak, mosolyognak, számíthatnak egymásra. Ráadásul ezek után is arra figyelt a bácsi, hogy engem előre engedjen, de elszégyelltem magam és mondtam hogy menjenek csak, én ráérek… Remélem ez a blog meglesz és nyugdijas koromban vissza tudom olvasni, kíváncsi leszek én milyen leszek..