És itt most nem kell semmi hátsó dologra gondolni, hanem szó szerint. Nem tudom mi van itt, 2kor még kint ültünk a kertben, majd meg sültünk a 35 fokban, majd fél3kor már megérkezett az előszele a viharnak, 3kor pedig majd kitekerte a szél a fákat és 15 fokot hűlt az idő. Én meg itt vagyok a kis rövidgatyámban és pólómban és nem tudom hogy fogok hazamenni, hisz kb 20 fok lett hirtelen. Persze a fejem is majd szétrobban..
De legalább egész héten jóidő volt, sikerült találkoznom félLojek családdal is, voltunk a Dzsungel Café nevű helyen ahol Ariel hihetetlenül jól érezte magát. Jobban érdekelte a dekoráció, mint a kaja ez igaz 🙂 Utána még volt egy kis idejük, ezért hazakísértek és meg tudtam mutatni nekik az én kis lakásomat is 🙂 Örültem nekik nagyon 🙂
Tegnap pedig céges sportnap volt. Sajnos nem volt medence így nem nagyon tudtuk élvezni a teniszpályán a 35 fokos meleget, mikor 10kor elindultunk haza még akkor is fülledt idő volt. Valamiért a társaság már nem a régi, emlékszem 3 évvel ezelőtt este hatalmas buli volt, most meg maradtunk kb 30-an.
Holnapra fürdőzést terveztünk Velencén, de még utána kell nézni hogy holnapra milyen idő lesz és mennyire hűlt le a víz, lehet hogy nem érdemes levonatozni… Majd meglátjuk..

Megkésve bár, de törve nem.. megérkezett múlt hét csütörtökön a fél-Lojek család. Sajnos Zolit azonnal szólították a hivatalos ügyek, de Ariellel sikerült pénteken találkoznom a Nagyinál. Kicsit félve mentem, hisz csak eltelt két év, mióta utoljára találkoztunk, nem tudtam vajon emlékszik e. De nagyon barátságos volt a kezdetektől. Annyira kis törékeny, szívem szerint el sem engedtem volna a kezemből. 🙂 Ráadásul nagyon jó lehettem, mert hozzám július 10-én is beugrott a Mikulás… nagyon köszönök mindent 🙂
Szombaton volt apukám szülinapja, ők aznap jöttek haza a nyaralásból, így Veszna főzött, én sütöttem, elhoztunk Mamát, jó kis szülinapi meglepetés várta mire hazaért. Délután mentünk Arielért és Zsuzsiért Érdre. De jól érezte magát nálunk, persze ebben nagy szerepe volt Zsófinak, akivel azonnal egymásba szerettek. Ariel istennőként nézett rá, ha Zsófi evett akkor ő is, ha énekelt akkor ő is, ha táncolt akkor ő is. Zsófi meg örült hogy végre van egy “kishuga”, akivel babázhat. Játszottak a Hannah Montana-s szobában, az udvaron a kutyákkal, a macskákkal, megnézték a teknőst, nekem pedig más dolgom nem volt mint követtem őket mint valami paparazzi és dokumentáltam mindent a család számára. Néha felkaptam, megpuszilgattam aztán folytatták tovább a játékot 🙂 Este a kocsiban már laposakat pislogott (még mindig nem tudom angolul ezt hogy mondják :))), valószínűleg nagyon elfáradt.
Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni a battai kiruccanást, hisz tudom milyen kevés idejük van, mindenki látni akarja, így értékelem hogy ilyen sokat lehettünk együtt. És talán még leszünk is…
Ma végre megint nyár volt úgyhogy kicsit pihengettem, olvastam, napoztam és megint nem volt kedvem visszajönni a betonrengetegbe. Holnaptól ismét back to work, de nincs kedvem…:(

Sokat beszélgettünk már az én Ancsi barátnőmmel, hogy milyen lesz majd ha egyszer megöregszünk. Én úgy tudom elképzelni hogy egészségesek leszünk a férjünkkel, éljük a nyugdijasok boldog életet, utazgatunk, unokázunk stb. Persze Ancsival mi kitaláltunk egy gonoszabb változatot is, de azt inkább nem írom le. 🙂 De hogy ez most miért is jutott eszembe?? Tegnap mentem haza és láttam, hogy egy idős bácsi odamegy a ház előtt az autóhoz, a hátára kapja a feleségét és elindul vele. De közben viccelődtek, mosolyogtak mindketten. Majd bevitte, belerakta a lift elé készített tolókocsiba és megsimogatta miután rájött hogy minden rendben. 60 feletti embereket képzeljetek el. És úgy hogy a bácsi se tűnt túl erősnek. Mégis a feleségéért összeszedte minden erejét hogy be tudja vinni a hátán a liftig. Annyira megsajnáltam őket, de aztán rájöttem, hogy boldogok, látszik rajtuk, hogy a nehézségek ellenére nem bánkódnak, mosolyognak, számíthatnak egymásra. Ráadásul ezek után is arra figyelt a bácsi, hogy engem előre engedjen, de elszégyelltem magam és mondtam hogy menjenek csak, én ráérek… Remélem ez a blog meglesz és nyugdijas koromban vissza tudom olvasni, kíváncsi leszek én milyen leszek..

.. és meleg az idő, az ember strandra jár… Még jó hogy nem terveztünk be a strandolást, mert a battai strandra kitehették volna a megtelt táblát. Iszonyatos tömeg volt. Ilyenkor jó ha valaki kertesházban lakik és van egy felfújható medencéje. 🙂
Hétvégén a szomszéd szülők elutaztak két napra, így megkaptam a két csemetét. Már egy héttel ezelőtt kitaláltuk hogy szombaton megnézzük az Ice Age 3-at. Zsófinak nagyon tetszett, Máté szerint jó volt, bár az első jobb, szerintem meg ezt már inkább nem kellett volna, nekem nem tetszett ez a dinoszauruszos vonal, de hát nem felnőtteknek csinálták, hanem gyerekeknek. Mi a 3D-s változatot néztük ami kétszer annyiba került mint a sima, és dugig volt a mozi. Vége a válságnak, vagy mi? Mi is csak azért mentünk erre, mert volt kultúrautalványunk, amit elfogadtak.
Vasárnap pedig otthon voltunk, délelőtt pizzát sütöttünk. Reggel az én szüleim is elmentek nyaralni, így magunkra maradtunk. Ez volt az első alkalom, hogy a négy gyerek együtt volt otthon. Kipakoltunk a kertbe és ott ebédeltünk. Közben felmelegedett a medencében a víz, úgyhogy meg volt a délutáni program is, olvastunk, fejtörőztünk, majd elmentünk fagyizni, nagyon jól elvoltunk. Remélem most már marad is ez a jó idő.. azonnal más lesz a kedvem 🙂