Ismét egy csúcsszuper hétvégén vagyok túl. Bár ez úgy hangzik mintha örülnék neki, hogy vége, de ha azt irtam volna, hogy szuper hétvégét éltem át, akkor az meg valami nagy dolgot jelentene. Igy mondom azt, hogy tök jó hétvégém volt. De ez meg olyan általános. Hihetetlen ez a magyar nyelv, hogy ennyi mindent igy el lehet mondani 🙂

Na szóval, szombaton volt a napja, hogy Hege barátunk úgy döntött, feleségül veszi élete párját, Juditot. Gyönyörű esküvő volt, tökéletes helyszínnel, minden passzolt, minden működött, szerintem mindenki jól érezte magát. A Petneházy Club Hotelben volt, aki ismeri tudja, hogy milyen környezetben található, körben erdők.. stb.. Teljesen magával ragadott és megadta a szertartás alaphangulatát. Sütött a nap, tiszta volt az ég, tényleg tökéletes volt minden, mint a filmekben 🙂 És nem mellékesen, gyönyörű volt a pár, boldogok voltak, örültek, élvezték ezt a nagy napot.

Vasárnap pedig elővettem a bicajomat, amit sikerült múlt héten “visszaszereznem”, és elindultam először Zsuzsihoz, ami Kelenföldön van. Gondoltam én naív, hogy át a Szigeten, majd a Margit-hídtól végig bicajúton gyerekjáték lesz. Hát nem volt az. Fel van túrva végig a kerékpárút, igy elég nagy kihivás volt kerülgetni az embereket, a lyukakat és elférni egymás mellett. Majd miután ott végeztem, elindultunk a Római-partra. Szégyen ide szégyen oda, nem tudtam, hogy van egy ilyen hely Budapesten. Mindig mindenki mondta, de egyik fülemen be, a másikon meg ki. Hát most már tudom. Kimentünk a gátig, ott ledöglöttünk a fűbe, vegetáltunk, elemeztük a kacsák élettani funkcióit, majd miután felébredtek a szúnyogok visszamentünk a bódékhoz, ettünk halat, ittunk sört, és ez tökéletesen elég volt a boldogságomhoz. Ugye milyen könnyű engem boldoggá tenni? 🙂 Hát így…