1994 júniusa. Emlékezetes dátum, ekkor volt a nyolcadikos ballagásuk. 15 éve. Hihetetlen, még kimondani is sok, hát még megélni. Kingáéknak köszönhetően tegnap újra összejött a csapat és sikerült egy szuper estét eltölteni együtt. Még mindig szeretem ezeket az embereket, hiányoztak. Megdöbbentő volt a temetőben állni és egy olyan emberre gondolni, aki már nincs köztünk. Mindenki szerintem ugyanarra gondolt amire én. Hogy ezt nem hiszem el, ez nem lehet, ez biztos csak egy rossz álom. Mindenki nézte a sírt, ahogy lobogott a gyertya lángja, nem néztünk fel és csak álltunk csendben. Senki nem bírt elindulni egy darabig. De utána jött a “mulatás”, az emlékek felidézése és biztos Gyafi is örült ott fent,hogy róla is a vicces storyk kerültek elő. Sokat változtunk azóta, de még mindig ugyanolyan lüke mindenki (főleg az én anyuka-barátnőm :)), ugyanúgy tudunk röhögni. Előkerültek a régi osztályképek, kirándulások, emlékek, storyk. Jó volt nagyon. Több embertől hallottam, hogy nekik nem is volt még általános iskolai találkozójuk. Valószinűleg ez osztályfüggő. Ritka jó osztályunk volt és azt mondhatom hogy van. Igen, jelen időben. Mintha nem is nőttünk volna fel, nincs is túl sok házas ember, pedig azért már a harmadik szülinapunk közeleg. De nem sietünk, talán túlságosan is komolytalanok vagyunk mi még a házaséletre 🙂 Főleg egy páran 🙂 És ha előbb nem, 5 év múlva újra találkozunk 🙂