Vagy megjött a nyár, vagy az időjárás szórakozik velünk. De igazából jelenleg nem is érdekel, élvezem a meleget, a napsütést és azt gondoltam hogy a mai napomat semmi nem tudja elrontani. Azok után meg pláne mikor kiderül hogy jön haza kisLojek és nagyLojek 🙂 Ez a hír volt a hab a tortán. Aztán jött valami, ami nagyon felhúzott, nagyon ideges lettem és főként tehetetlen… na de mindegy, túléltem, elmentem stepre, ott kiadtam magamból mindent és most itt ülök, iszogatom a málnaturmixomat és azon gondolkodom, hogy tegnap reggel még teljesen másról akartam írni. Egy bizonyos rózsaszín ködről. Erre mi történik? Estére ez a rózsaszín köd elszáll, minden megvilágosodik és átalakulnak a dolgok. Nagyon alattomos tud lenni ez a köd, annyira elvakít, hogy azt se veszed észre ami előtted van. És hiába próbál az ember segíteni, mindent támadásnak veszel, nem látod be azt sem, amit 10 ember mond, és el se gondolkodsz rajta, mert úgy gondolod hogy neked van igazad, mindenki más csak irigy, féltékeny és rosszindulatú. Pedig nem így van. De most már igazából nem lényeges, nagyon büszke vagyok arra az emberre, aki elhesegette ezt a csúnya fátylat, kinyitotta a szemét és szembenézett a valósággal, mégha fájt is… Jobb lesz ez így.

Apropó nyár.. csúcsszuper hétvégém volt. Napoztam sokat-sokat, sütöttünk szalonnát a kis kommunával, olvasgattam, nagyit látogattam, tollasoztam, pingpongoztam, kutyáztam, kapáltam, fagyiztam.. és persze hulla fáradtam értem haza 🙂