1994 júniusa. Emlékezetes dátum, ekkor volt a nyolcadikos ballagásuk. 15 éve. Hihetetlen, még kimondani is sok, hát még megélni. Kingáéknak köszönhetően tegnap újra összejött a csapat és sikerült egy szuper estét eltölteni együtt. Még mindig szeretem ezeket az embereket, hiányoztak. Megdöbbentő volt a temetőben állni és egy olyan emberre gondolni, aki már nincs köztünk. Mindenki szerintem ugyanarra gondolt amire én. Hogy ezt nem hiszem el, ez nem lehet, ez biztos csak egy rossz álom. Mindenki nézte a sírt, ahogy lobogott a gyertya lángja, nem néztünk fel és csak álltunk csendben. Senki nem bírt elindulni egy darabig. De utána jött a “mulatás”, az emlékek felidézése és biztos Gyafi is örült ott fent,hogy róla is a vicces storyk kerültek elő. Sokat változtunk azóta, de még mindig ugyanolyan lüke mindenki (főleg az én anyuka-barátnőm :)), ugyanúgy tudunk röhögni. Előkerültek a régi osztályképek, kirándulások, emlékek, storyk. Jó volt nagyon. Több embertől hallottam, hogy nekik nem is volt még általános iskolai találkozójuk. Valószinűleg ez osztályfüggő. Ritka jó osztályunk volt és azt mondhatom hogy van. Igen, jelen időben. Mintha nem is nőttünk volna fel, nincs is túl sok házas ember, pedig azért már a harmadik szülinapunk közeleg. De nem sietünk, talán túlságosan is komolytalanok vagyunk mi még a házaséletre 🙂 Főleg egy páran 🙂 És ha előbb nem, 5 év múlva újra találkozunk 🙂

Szeretném a segítségeteket kérni. Meguntam a képeslapos falamat és szeretnék valami mást kitenni helyette. Nyilván kirakhatnám Vin Diesel vagy “Edward Cullen” életnagyságú képét (vagy akár mindkettőét, hehe), de valami másra gondoltam. Igazából én se tudom. Aki nem tudná, napsárga a falam (sötétebb mint a citromsárga, de világosabb mint a narancssárga.. inkább egy falusi tojássárgájához hasonlítanám). Láttam egy helyen Dali képet, ami nagyon tetszett, de ahogy most utánanéztem, nem illene ide.. Tényleg várom az ötleteket, mert tanácstalan vagyok… Lehet hogy falat kéne festenem és akkor könnyebb találnék ide képet is? Jöhet bármiféle lehetőség, hátha a sokból kijön a tökéletes.

Hétvégén otthon voltam és a sok evés miatt (is) muszáj voltam kicsit aktivizálni magam. Vasárnap és hétfőn reggel is lementem futni a Duna-partra. Vasárnap annyira nem voltam lelkes, mert eléggé kutyapiszok szag terjengett, meg amúgy se bírtam annyira, de a hétfő már jobb volt. Főleg hogy friss virágillatban úszott az egész gát környéke. Úgy voltam vele, hogy a csúcspont az lesz, ha lemegyek a kikötőbe és kicsit kiüldögélek. Sehol nem volt senki, csak én, meg a felkelő nap, a zöldbe borult fák és a békésen folydogáló Duna. Volt nálam zene is és pont akkor szólal meg a Full moon amikor megérkeztem és leültem egy kőre. A nap sugarai csillogtak a vízen, és akkor azt akartam hogy az a pillanat ne érjen véget. Nem tudom elmondani mi futott rajtam át, de egy másodpercre elkalandoztam azon, hogy mi lenne, ha hazaköltöznék, minden reggel ilyen látványban lehetne részem. Leírhatatlan, csodálatos, megnyugtató, gyönyörű 🙂 Kicsit ömlengek, de tényleg ilyen volt 🙂 De azt hiszem mégsem szeretnék hazaköltözni, megvan itt az én kis életem minden előnyével és hátrányával együtt, hiányozna ez a pezsgés. A nyugi pedig elég hetente, kéthetente egyszer kétszer. Már ennyi is oly sok energiát tud adni, hogy túl is töltődök (ha van egyáltalán ilyen) 🙂 Már várom a következő töltést..

Miközben írtam a bejegyzés címét, azon gondolkodtam, hogy milyen hülyén hangzik ez, hogy Kellemes Húsvéti Ünnepeket. Nem? De azt mégsem mondhatjuk, hogy Boldog Húsvétot! Szóval inkább legyen mindenkinek egy jó hétvégéje, egyen sok sonkát, tojást, ne hagyja magát büdös kölnivel locsolgatni, kizárólag tiszta vízzel és azért keresse azt a fészket, hátha hagyott ott a nyuszi valamit 🙂

Vagy megjött a nyár, vagy az időjárás szórakozik velünk. De igazából jelenleg nem is érdekel, élvezem a meleget, a napsütést és azt gondoltam hogy a mai napomat semmi nem tudja elrontani. Azok után meg pláne mikor kiderül hogy jön haza kisLojek és nagyLojek 🙂 Ez a hír volt a hab a tortán. Aztán jött valami, ami nagyon felhúzott, nagyon ideges lettem és főként tehetetlen… na de mindegy, túléltem, elmentem stepre, ott kiadtam magamból mindent és most itt ülök, iszogatom a málnaturmixomat és azon gondolkodom, hogy tegnap reggel még teljesen másról akartam írni. Egy bizonyos rózsaszín ködről. Erre mi történik? Estére ez a rózsaszín köd elszáll, minden megvilágosodik és átalakulnak a dolgok. Nagyon alattomos tud lenni ez a köd, annyira elvakít, hogy azt se veszed észre ami előtted van. És hiába próbál az ember segíteni, mindent támadásnak veszel, nem látod be azt sem, amit 10 ember mond, és el se gondolkodsz rajta, mert úgy gondolod hogy neked van igazad, mindenki más csak irigy, féltékeny és rosszindulatú. Pedig nem így van. De most már igazából nem lényeges, nagyon büszke vagyok arra az emberre, aki elhesegette ezt a csúnya fátylat, kinyitotta a szemét és szembenézett a valósággal, mégha fájt is… Jobb lesz ez így.

Apropó nyár.. csúcsszuper hétvégém volt. Napoztam sokat-sokat, sütöttünk szalonnát a kis kommunával, olvasgattam, nagyit látogattam, tollasoztam, pingpongoztam, kutyáztam, kapáltam, fagyiztam.. és persze hulla fáradtam értem haza 🙂