Nagyon fura dolgot vettem észre. Valószínűleg semmi extra dologról nem fogok írni, de nekem most tűnt fel. Van egy kis virágom. Még az anyukámtól kaptam, mert ez strapabíró, nem nagyon kell gondozni és nagyon szép a virága. Szóval nekem való. Természetesen van, amikor elfelejtem meglocsolni napokig, és ilyenkor jelez. Lekókad, látszik hogy össze van zuhanva, lógatja az “orrát”, de amint kap egy kis vizet, törődést, szeretetet abban a pillanatban magához tér, megerősödik és újra él és virul. Nem gondoltam volna, hogy egy virág tükörként tud működni az életemben, de mintha az én lelkem lenne csak más testben. Tudom hülye vagyok, de néha szoktam vele beszélgetni, hogy ne haragudjon, hogy elhanyagoltam és tudom hogy ez milyen szar érzés, velem is meg szokott történni, de muszáj talpra állnia, én is ezt teszem. Hát igy éldegélünk mi egymás mellett, egymást erősítve, biztatva azzal, hogyha neki sikerül akkor nekem is muszáj.
Ime Ő amikor szomorú és amikor újra boldog!