Végre! Remélem, hogy most már marad is. Más illatok vannak, más színek, talán még az emberek is mások, de lehet, hogy ezt csak én beszélem be magamnak. Így úgy gondoltam, hogy csapok egy igazi tavaszi napot. (ha már hivatalosan is ma kezdődik a tavasz) Bár az almaleves nyári kaja, azért jó lett. Majd nekiálltam leszedni a függönyt, és lepucolni az ablakokat. Aki nem járt itt mostanában nem tudhatja, hogy a karácsonyi dekoráció még rajta volt, pedig lassan már húsvét közeledik. De megint okosabb lettem és levontam a következtetést, miszerint soha többet nem kenem össze az ablakot műhóval. Hihetetlen macerás letakarítani. Sőt, rájöttem, hogy eddig hisztiztem, hogy mennyit mindent nem tudok más nélkül megcsinálni, pedig de. Kell hozzá egy létra és ennyi. Minden megoldható, csak akarni kell. Nyilván könnyebb ha valaki segít, de azért nem vagyok én egy elveszett lányka 🙂
Szóval itt a tavasz, örüljünk neki és örüljünk mindennek 🙂