Nagyon fura dolgot vettem észre. Valószínűleg semmi extra dologról nem fogok írni, de nekem most tűnt fel. Van egy kis virágom. Még az anyukámtól kaptam, mert ez strapabíró, nem nagyon kell gondozni és nagyon szép a virága. Szóval nekem való. Természetesen van, amikor elfelejtem meglocsolni napokig, és ilyenkor jelez. Lekókad, látszik hogy össze van zuhanva, lógatja az “orrát”, de amint kap egy kis vizet, törődést, szeretetet abban a pillanatban magához tér, megerősödik és újra él és virul. Nem gondoltam volna, hogy egy virág tükörként tud működni az életemben, de mintha az én lelkem lenne csak más testben. Tudom hülye vagyok, de néha szoktam vele beszélgetni, hogy ne haragudjon, hogy elhanyagoltam és tudom hogy ez milyen szar érzés, velem is meg szokott történni, de muszáj talpra állnia, én is ezt teszem. Hát igy éldegélünk mi egymás mellett, egymást erősítve, biztatva azzal, hogyha neki sikerül akkor nekem is muszáj.
Ime Ő amikor szomorú és amikor újra boldog!

Végre! Remélem, hogy most már marad is. Más illatok vannak, más színek, talán még az emberek is mások, de lehet, hogy ezt csak én beszélem be magamnak. Így úgy gondoltam, hogy csapok egy igazi tavaszi napot. (ha már hivatalosan is ma kezdődik a tavasz) Bár az almaleves nyári kaja, azért jó lett. Majd nekiálltam leszedni a függönyt, és lepucolni az ablakokat. Aki nem járt itt mostanában nem tudhatja, hogy a karácsonyi dekoráció még rajta volt, pedig lassan már húsvét közeledik. De megint okosabb lettem és levontam a következtetést, miszerint soha többet nem kenem össze az ablakot műhóval. Hihetetlen macerás letakarítani. Sőt, rájöttem, hogy eddig hisztiztem, hogy mennyit mindent nem tudok más nélkül megcsinálni, pedig de. Kell hozzá egy létra és ennyi. Minden megoldható, csak akarni kell. Nyilván könnyebb ha valaki segít, de azért nem vagyok én egy elveszett lányka 🙂
Szóval itt a tavasz, örüljünk neki és örüljünk mindennek 🙂

Ime a vasárnap délutáni mutatvány. A tészta is saját készítés ám!!!!!
Szerintem profik vagyunk. Ugye Gergő????

.. Igy én sem. Csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Nem is nagyon tudtam volna miről. Vegyes hetek vannak mögöttem. Volt akit nem akartam megbántani mégis sikerült. Volt akit meg akartam bántani, de nem sikerült. Igen, tudom gonosz vagyok, de vannak olyan helyzetek az életben amikor a szép szó nem segít, muszáj egy szóval vagy egy hangsúllyal tudatosítani az emberben a “lényeget”. Pont ezek miatt a dolgok miatt sokat voltam ideges, türelmetlen, tehetetlen és folyamatosan azon rágódtam, hogy mit csinálok rosszul. Persze kifele próbáltam ebből semmit nem mutatni, így úgy tűnt mintha olyan jó kedvem lenne mint mindig. Ez a legnehezebb. Így mikor hazaértem akkor már nem volt hangulatom nekiállni és írogatni. Hát ennyi a magyarázat.

Nem is tudom mit csináltam mostanában a szabadidőmben… Továbbra is járok step-re heti kétszer (legalábbis ez a cél), de kezdek elbizonytalanodni, mert lehet hogy nem ez a megfelelő mozgásforma arra, hogy szálkásabb legyen a combom… Voltam otthon múlt héten is, meg most is. Jó volt, mert jön a tavasz, és imádok ilyenkor “vidéken” lenni, kint lenni az udvaron, sétálni a Duna-parton. Szerencsére Zsófi kapható mindenre (ő a szomszéd kislány), így sosem unatkozom.
Most hétvégén életemben először elmentem edzőterembe is a tesómmal. Futottam egy jót, majd Laci “diktálta” nekem a feladatokat. Nagyon tetszett. Csak azt nem értem, hogy akik ilyen helyre mennek azok miért nem ápoltabbak egy kicsit, már ha értitek hogy mire gondolok. Egy-két izzadt embertől el tud menni 10 embernek is a kedve az élettől… Szóval folytköv két hét múlva. Akkor megyek haza legközelebb és már be vagyok táblázva mindkét napra..:) Megtaláltuk a “gazdálkodj okosan”-t, így ez is bekerült a hétvégi programba.

Már itt vagyok Pesten, ma is érdekes programom lesz, de erről majd később..