Ha eddig nem csináltam droidmunkát (pedig de) akkor most igen. Mára szabit vettem ki, mert egy barátom felhivott, hogy lenne munkája számomra. Tipikus droidmunka, elég jó pénzért. Szóval most megpróbálom magam összeszedni anyagilag, úgy voltam vele, hogy rá tudok áldozni egy hétvégét. Hát ennyi van.
Igazából más mondanivalóm most nincs is.

Hétvégén sokszor eszembe jutott hogy vajon nekem lesz 30-dik házassági évfordulóm??? Még magától a házasságtól is messze vagyok… Ez onnan jutott eszembe, hogy a szüleimnek most volt. 30 éve tartanak ki egymás mellett, bár néha elég viharosan, de boldogan. De hogy az elején induljunk…. Direkt nem írtam múlt héten nehogy elszóljam magam, hogy mire készülünk. A tesómmal kitaláltuk, hogy kapnak egy vacsi/ebédmeghívást a Lancelot-ba, illetve csinálunk nekik egy nagy képet az elmúlt harminc év fotóiból. Szerencsére Laci otthon volt szabin igy gond nélkül tudott fotókat válogatni és átküldeni. Pénteken hazavittem, szombaton pedig mikor már megvolt az ebéd és mindenki felköszöntött mindenkit (mert 4 szülinapot ünnepeltünk) akkor mi előálltunk és átadtuk. Már azért megértem mert láttuk őket meghatódva és hogy végre egy olyan ajándék aminek tényleg örülnek. Tudni kell, hogy nagyon nehéz nekik jó ajándékot találni, de most beletrafáltunk. Fel is raktuk a falra és mikor este bementem a szobájukba csak azt láttam, hogy ülnek az ágyon és nézik a képet… 🙂 Aranyosak voltak.
Ime a bizonyíték az örömködésről :)))

.. csak nagy munkában vagyok. De majd jelentkezem.

Amúgy itt volt hétvégén Dániából egy bnőm, szuper hétvége volt. Igazából csak beszélgettünk, de hihetetlenül gyorsan eltelt az idő. Szombat reggel fél10kor nekiültünk reggelizni és azt vettük észre hogy fél 3 van. Majd est hazajöttünk a tüzijátékról fél11 körül egy üveg borral a kezünkbe, megint elkezdtünk dumálni és megint 2 óra után néztünk a órára. Mondanom sem kell hogy másnap hulla voltam. Öreg vagyok én már az éjszakázáshoz 🙂 De ennek ellenére is nagyon jó volt. Remélem jön augusztusban is…. :DDD

Újabb fiatal ment el…

Ime egy fotó, ami egyedi, amiből csak egy darab van, az én gépemen. Emlékszem, egy barátommal mentünk ki fogadni az olimpiai aranygépen utazókat. Annyira kedves volt, mindenkire mosolygott, tűrte a sok hülye nőt és amikor szóltam neki, akkor odafordult és engedte hogy a századik fotó is elkészüljön róla. Nyugodj békében!

Nem tudja valaki, hogy lehet egy punnyadó és élete végén járó rózsába életet lehelni? Eléggé rosszul esne ha egy nap után kipurcanna….