Tegnap egy isteni, szuper buliban voltam. Annyi előzményt kell tudni, hogy két éve a céges karácsonyi bulin a Smile húzta a talpalávalót. Idén szintén ők lesznek, mi meg úgy gondoltuk hogy tartunk egy főpróbát. Hibátlan ötlet volt mert régen éreztem magam ennyire jól. Nyilván jó volt a társaság (Annamari és egy ideig Ákos barátja), kifogástalan volt a zene, kultúrált volt a hely, szóval tökéletes volt az este. Meg is volt a böjtje mert ma alig birtam kikelni az ágyból annyira fájt mindenem. El vagyok én már szokva a több órás táncolástól (vagyis alapból a táncolástól), de az ilyen bulikat meg bírnám szokni.
Ráadásul más is történt ma, aminél tényleg azt gondoltam hogy a mai napot ágyban kellett volna tölteni. Megnéztem mikor jön Battára vonat és úgy gondoltam, hogyha azonnal elindulok akkor elérem a 13.50es vonatot. 13.15kor a metró lerobbant a Lehel téren, így esélyem nem volt, hogy odaérjek a délibe. Jött a B-terv, akkor jöjjek busszal az Eteléről. Szóval gyalog a Nyugatiig, Blaha és piros 7-essel az Etele. Neccesen de elértem. Viszont nagyon fájt a fejem, és úgy éreztem, hogy soha nem érek haza. Ez a 40 perces út még soha nem tartott ilyen sokáig.
A holnapi napom még képlékeny, de én bízom benne, hogy a sütőmmel történik valami és hamarosan éjjel-nappal süthetek :))))))

Szuper napom volt. Hasznos, mozgalmas, változatos, jóhangulatú… az ilyen napért érdemes felkelni. Van eleje, vége és előestéje 🙂 Mert volt.. tegnap megint sokáig dolgoztam, így Annamari elvégezte dolgát és beültünk a Chagall-ba, szigorúan egy pohár bort meginni. Kettő lett belőle, de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy ez pont elég volt arra, hogy nagyon jó kedvünk legyen. Bár valószinűleg segített az is hogy a különteremben lánybúcsú volt, így nem láttunk mást mint a chippendale fiú bement ruhában és kijött ruha nélkül. 🙂 Vicces volt.
A mai nap meg az Auchanban kezdődött, mert kitaláltuk hogy idén sajátkezűleg készítünk adventi koszorút, meg egyéb karáncsonyi dekorációt. Amit ott nem találtunk azt megvettük a Baumaxba, hazaértünk és neki is estünk. Persze mindez nem lett volna igazi forralt bor nélkül 🙂
A végeredmény pedig itt látható:

Rengeteg minden történt, de ami a legjobban sokkolt, az az hogy ma reggel megérkezett a hó, úgyhogy most már muszáj beletörődnöm hogy itt a tél. Bár ma nem mozdultam ki itthonról, de azért egyértelműen érezhető a hideg már akkor is amikor kinézek az ablakon.
Ezen a héten volt minden.. kultúra, barátozás, másnaposság, sütés-főzés, step-kondi, callanetics. Még felsorolni is sok, hát még átélni, de bármikor megismételném. Na jó, nem mindet 🙂

Már régóta szerettem volna elmenni a Nemzeti Színházba, valahogy az olyan nagy dolognak tűnt. Egy ismerősöm dolgozik ott, akitől lehetőséget kaptunk az Oresztész című darab főpróbájára beülni. Már csak azért is érdekelt, mert az általam istenített Alföldi Róbert rendezte, és nagyon kiváncsi voltam rá, hogy mit alkot így színházigazgatóként, mennyire lesz “botrányos”, de nagyon jó volt, nagyon tetszett mindkettőnknek. (mert ugye nem egyedül mentem) Viszont meglepő volt, hogy milyen kicsi a nézőtér, ahhoz képest, hogy ez a nagy Nemzeti.

Ismét volt céges teambuilding, megint főzni mentünk, bár a menü tavaly talán jobb volt, de idén is kitettünk magunkért: quiche lorraine, citromos csirkeraguleves, szűzérmék dijoni mártásban és amerikai sajttorta. A leves kivételével bármelyiket újra megcsinálnám 🙂

Újabb családtagja lett a kis lakásomnak. Egy ebédlőasztal költözött be hozzám 4 szék társaságában. Természetesen Ikea termék mindegyik 🙂 Kicsit Ikea mintalakás az egész, már csak a kanapét kellene lecserélni hozzá, de ez még nem most lesz. Várom a következő “lakót”, ami ha minden igaz egy sütő lesz. 🙂

Sokszor mondom hogy keleten a helyzet változatlan, amikor megkérdezik hogy mizujs nálam. Ezt most nem mondhatom. Elég nagy változás előtt állok, izgulok is eléggé, ahogy azt kell. De most már hivatalosan is be lett jelentve. 2 és fél csinálom nagyjából ugyanazt a munkát, elmondhatom hogy szeretem, magabiztos vagyok, bár azért a franciákkal meggyűlik néha a bajom, de rossz volt ma látni amit kijött a kommunikáció arról hogy meghirdették a poziciómat. Volt aki azonnal fel is hívott, hogy úristen, te is elmész? De nem, nem megyek el, csak másik területre evezek. Egy ismeretlen területre, legalábbis ami a nyelvet illeti. Ezentúl nem a francia lesz a főnyelvem, hanem az angol. És aki ismer, az tudja, hogy hát ez eléggé nem az erősségem. Nem csoda, ha tele van a gatyám már most. A központnak fogok dolgozni, ezen belül pedig hozzám fognak tartozni az afrikai, ázsiai stb országok, szóval azért a franciát is használhatom eleget. Hivatalosan januártól “megyek át”, de hamarosan el kell kezdenem átvenni a munkát az elődömtől és átadni az enyémet az utódomnak. Kemény időszak lesz, de egy próbát megér. Szorítsatok!!!!