Nem sok ember mondhatja el hogy ennyi idős korában ilyen sokszor költözött mint én. Az első 1994-ben volt. Jó, akkor csak a koleszba mentem, de akkor is elköltöztem otthonról. Majd 2000-ben összeköltöztem egy volt kolesztársammal. Onnan 2002 tavaszán álltam odébb, már egyedül egy Kodály köröndi kis albérletbe, ami eléggé ázott, így egy év múlva 2003 őszén három utcával arrébb, a Vörösmarty utcába átpakoltam a cuccaimat. Ezt nagyon szerettem, nem is volt vele baj, csak Stenya vett lakást, és mivel többet voltam ott mint az albérletemben, ezért 2004-ben odaköltöztem. 2005-ben egy kicsit távolabb mentem, jött a Le Havre-i féléves kitérő, ahova egy bőrönddel mentem, de egy dugig megpakolt kocsival tértem haza. 2006-ban eladtuk a Béke úti lakást, irány Batta, Vesznáék egyik szobája, ahol szintén fél évig voltunk. 2007 januárja ismét a költözésről szólt, és most itt állunk 2008 májusában ahol megint költözök… Ha jól számolom, ez a 10-dik jubileumi. És ez már a saját lakásomba lesz. Így alakultak a dolgok, hogy véget érte ez a 7,5 éves “szakasz” és most jön valami más. Majd meglátjuk. Tervezni kivételesen nem tervezek, majd az élet alakítja. Eddig is alakította, nem hiszem hogy ezután cserben hagyna. Szóval ha minden igaz, jövő hét végétől a Róbert K. krt 20-ban leszek megtalálható. A felújítás nagy részén már túl vagyok, holnap felkerülnek a bútorok, irány az IKEA a maradékért és utána már nincs más dolgom, minthogy otthont varázsoljak a lakásból…. Hát így….

Imádom mindet. A frissen vágott fű, a gyümölcsfák, az orgona illatát. Ilyenkor bánom illetve sajnálom, hogy nem kertes házban lakom. Bár valószínűleg akkor minden szabad percemet a fűben fekve vagy valamelyik fa alatt ülve tölteném. Nincs is jobb a frissen szedett orgonánál ami betölti az egész lakást frissességgel, vidámsággal, feltöltődéssel. Gondoltam, hogy szedünk hazafele, de motorral nem biztos túlélte volna az utat. De még nem adtam fel, hátha van itt valahol egy bokor ahonnan lehetne szedni pár ágat. Vagy lehet hogy majd holnap hazafele az aluljáróban valami nénitől veszek.
Emlékszem, a tesómmal egyik évben anyák napján kitaláltuk, hogy nem gazdagítjuk a virágboltosokat, hanem felkelünk korán és elmegyünk anyunak orgonát szedni. Akkor még egy viszonylag nagy autója volt, így a 7-es út mellett megálltunk. Tömve volt kilóméter hosszan orgonabokorral. Telepakoltuk a kocsit orgonával, de otthon nem bírtuk el, így csak egy csokrot adtunk át. A többit szétosztottuk az otthon lévő vázákba és minden helyiségbe jutott. Talán ez nagyobb örömet okozott anyunak, mintha elmentünk volna a boltba és vettünk volna ott valamit. Amúgy nagyon jól szórakoztunk. Az orgonabokrok már egy kicsit meg voltak tépázva, ráadásul más is gondolkodott úgy mint mi, úgyhogy nem voltunk egyedül és nehéz volt a friss ágakat megtalálni.. de szép emlék 🙂 Lehet, hogy idén is ezt kéne valahogy kivitelezni.. Na majd meglátjuk..

Tegnap érdekes szituációba keveredtem. Jöttek este a fiúk hozzánk és gondoltam veszek sört, hátha jobban haladunk. Épp a pénztárnál voltam mikor a nő közölte hogy kéri a személyimet. Néztem rá bambán, hogy azt meg minek, erre közölte, hogy 18 éven aluliakat nem szolgálhat ki. Hát szuper. Büszkén megmutattam a személyimet, majd láttam a nő döbbent arcát és csak annyit mondott, hogy ne haragudjak, de nem nézek ki annyinak amennyi vagyok 🙂 Vicces, nem? Tíz évvel idősebb vagyok, mint amennyinek kinézek. Kicsit a lelkem is visszafiatalodott :)))

Egyelőre ennyi. Azt hiszem hogy ez a kép mindent elárul, minden fontos információt tartalmaz. Egyelőre nem is szeretnék többet mondani róla. Majd talán egy kicsit később….egy-két hét múlva.

update: ő nem az én kislányom, hanem egy nagyon közeli barátnőmé 🙂