Ilyenkor karácsony idején mindig hirtelen szentimentális leszek, sokkal hamarabb rosszul esnek dolgok mint általában, sokkal könnyebben megsértődök, felhúzom magam, de apró figyelmességeknek is jobban örülök.. Viszont muszáj néha reálisnak lennem és nem másokból kiindulnom… Be kell látnom, hogy az hogy nekem fontos valami, az nem azt jelenti hogy másnak is az. Az hogy én tudok szakítani időt egy bécsi útra, nem azt jelenti hogy más is. Abból hogy nekem hiányzik valaki, nem lehet arra következtetni hogy én is hiányzom neki. Sajnos mindig az van hogy magamból indulok ki és naivan elhiszek mindenféle kifogást. Valószínűleg azért mert szeretethiányom van és tudják hogy mit akarok hallani, így azt mondják. De felnyitották a szemem. Vagyis eddig is nyitva volt, csak eltakartam és nem akartam tudomásul venni. Nem is tudom, hogy ezt most miért írtam le, valószínűleg csak egyszer ki kellett hogy jöjjön…. Nincs túl sok barátom, de azokhoz nagyon ragaszkodom… lehet hogy nem kéne ennyire…