Nekem ő nem más mint az örök szerelem. Láttam már ősszel, télen, tavasszal, mindenhogy varázslatos és szeretni való. Most is oda vágyok. Hétvégén láttuk a Paris című filmet Juliette Binoche és Roman Duris (Lakótársat keresünk – Xavier) főszereplésével. Nagyon tetszett. Bár én már ott elvesztem, ahogy indul a film, egy szuperjó idézet arról hogy mit is jelent az embereknek Párizs. Azóta is keresem azt a szöveget, de még nem találtam meg. Ráadásul a magyar fordítása is visszaadja amit kell. Van akinek Párizs egy olyan város, ahova életében egyszer el kell jutni, nekem már több. Többször voltam, többször felfedeztem, mégis mindig találok új dolgokat, amiket addig valamiért észre sem vettem. Nyilván Bp-n is vannak ilyen helyek, de az azért más. És ami a legfontosabb, általában a párizsi kirándulásaimhoz is kapcsolódik mindig VALAKI. Valaki, aki megszépítette az utat. Persze ez mindig más személy volt, de mindig olyan aki szintén értékelte a város varázsát és akikkel bármikor visszamennék. Sajnos az utóbbi két-három látogatásom már munka miatt volt így kicsit átértékelődött minden emlék, de remélem visszatérhetek még egyszer és újra megdobbanhat a szívem. Úgy ahogy csak Párizsban tud, sehol máshol.
Na most kérem Prága nem ugyanezt a hatást váltotta ki a kedves hölgyből? P – P…, hát nem érdekes?
Úgy látszik ezek a p-betűs városok már csak ilyenek 🙂 De amúgy nem, Prága más volt…:) Párizs nem hasonlítható hozzá 🙂
Bagoly mondja verébnek, hogy mi ez a lustaság a blogírás terén? He?