Még mindig nem nagyon tudok miről írni mint arról amiről a múltkor is… a Margitsziget szépségéről. A héten nem volt olyan időjárás, hogy reggelente azt láttam volna amire vágytam, de ma igen. Persze, mikor alszik el az ember, ha nem egy ilyen reggelen. Így ma se tudtam begyalogolni, hanem csak a villamosról bámultam bambán a színes fákat. Közben meg arra gondoltam, de jó lenne most egy erdőben kirándulni, miközben süt a nap, a fák mosolyognak, rólam meg szuper fotók készülnek az őszi táj közepén. Nem én lennék a lényeg, hanem az erdő szépsége, én csak egy porszemként tűnnék fel… Úgyhogy ha valaki vágyik arra a kihívásra, hogy egy nemfotogén emberről egy őszi szépségben tündöklő erdő közepén profi fotókat csináljon akkor hívjon fel… Rólam nagyon nehéz jó képet csinálni, utoljára tavaly decemberben készült, úgyhogy fel kéne frissíteni az állományt. A legnagyobb baj, hogy utálom ha fotóznak, viszont ha jó kép készül annak borzasztóan tudok örülni. Na, valaki? 🙂