Érdekesen nagyon gyorsan telik már megint az idő. Ezt legjobban a hóvégi zárásnál érzem. Mert már megint itt van. Sajna olyan a munkám, hogy minden hónapban ismétlődik. Amit hónap elején csinálok azt nagyon nagyon szeretem, de pont ezért hamar megcsinálom és utána olyan dolgok maradnak, ami annyira nem tetszik. Így a hónap második fele már kicsit szenvedés, de várom a következő hónap elejét, hogy megint jó legyen. És ez így megy két éve. Többször gondolkodtam már, hogy mi az amit szívesen csinálnék. Ilyenkor eszembe jut a sulinetes év, amikor tavaszi szünet rendezvényre készültünk tavasszal, majd jött a nyári tábor, utána educatio kiállítás, mindig más, mindig pörgés, és utána jó érzéssel ki lehetett pipálni, hogy ez is megvolt. Talán valami ilyen munka lenne nekemvaló. De egyelőre marad ez, majd meglátjuk…
A másik ami miatt úgy érzem hogy nagyon gyorsan telnek a napok, hogy nincs időm mindenre amire szeretném. Van egy kiállítás, amit két hete készülünk megnézni, de nem fér bele, mert mindig van valami. Így marad a jövő hét, jövő héten meg az utána hét és hirtelen vége a kiállításnak. Néha pedig megállítanám az órát. Amikor nagyon jó. Csak egy kicsit, csak hogy egy óra legalább egy napig tartson, van amikor meg felgyorsítanám. Még jó hogy nincs beleszólásunk az idő múlásába. Elég nagy káosz keletkezne… 🙂