Úgy gondoltam, hogy most csupa jó dologról fogok írni, hisz a hétvége tök jól sikerült. Elmentünk anyuékkal családi ebédre, utána haza, jókat beszélgettünk, ettünk,ittunk pihentünk, vasárnap Ancsival voltam este. Szóval minden olyan szuperul alakult.
Kivéve, hogy mikor elmentem meglátogatni az otthonba az egyik nagypapámat és a másik nagymamámat, akkor láttam hogy a nagypapám már nagyon nincs jól. Kedden szállították kórházba de ott se bírta sokáig. Szerdán hajnalban elment ő is a nagymamám után.
Tavaly derült ki róla, hogy rákos és az akkori orvosa azt mondta, hogy készüljünk fel a legrosszabbra maximum 6 hete van hátra. Ez volt több mint egy éve, úgyhogy elvileg inkább hálásnak kellene lennünk a sorsnak, amiért még egy évig köztünk volt. Ezért volt hirtelen és megdöbbentő, hogy mama ment el előbb, de sejtettük hogy akik 60 évig voltak házasok, túl sokat nem voltak külön, azok gyorsan el is mennek egymás után. Azt tudom, hogy nagyon félt a haláltól, talán ez is hozzájárult a plusz egy évhez hogy mindennél jobban élni akart. Azt hiszem ez az akarás májusban szünt meg. Akármennyire is veszekedtek, vitatkoztak, de ők egymás párjai voltak. Most már újra együtt vannak 🙁