Itthon vagyok, vidéken. Egy szuper estén vagyok túl. A vonaton valaki sült kolbászt evett mellettem,végig csorgott a nyálam és korgott a gyomrom. Biztos mindenki tudja, melyik sült kolbászra gondolok. Amelyiket csak a hentesnél lehet kapni, csak ott van olyan isteni ize, mustár hozzá a papírtálcára meg kenyér és csöpög a zsirtől mindenhonnan. Na ilyen illat volt. Apu jött értem az állomásra és elmeséltem neki. Addig ecseteltem mire ő is éhes lett rá. Ilyenkor imádom hogy rugalmasak a szüleim mert hazaértünk és apu ment is a fagyasztóhoz és vette ki a kolbászt, hogy akkor ezt ő most megsüti. Kicsit kimentem a málnásba, megteritettem a teraszon és addigra kész is lett a vacsi. Kiültünk egy üveg francia pezsgővel (a kutya is kapott maradék tepertőt, hogy ne nézze ki a szánkból a falatot), megvacsoráztunk, megterveztük a jövőt, megbeszéltük az aktuális helyzeteket. Jó volt. Hiányzott ez már régóta. Most pedig megyek lefeküdni, mert a munkahelyen is végre mindent meg tudtam csinálni amit beterveztem. Jó lenne ha minden egyes nap végén el tudnám mondani hogy igen, ez egy hatékony nap volt.