Itthon vagyok, vidéken. Egy szuper estén vagyok túl. A vonaton valaki sült kolbászt evett mellettem,végig csorgott a nyálam és korgott a gyomrom. Biztos mindenki tudja, melyik sült kolbászra gondolok. Amelyiket csak a hentesnél lehet kapni, csak ott van olyan isteni ize, mustár hozzá a papírtálcára meg kenyér és csöpög a zsirtől mindenhonnan. Na ilyen illat volt. Apu jött értem az állomásra és elmeséltem neki. Addig ecseteltem mire ő is éhes lett rá. Ilyenkor imádom hogy rugalmasak a szüleim mert hazaértünk és apu ment is a fagyasztóhoz és vette ki a kolbászt, hogy akkor ezt ő most megsüti. Kicsit kimentem a málnásba, megteritettem a teraszon és addigra kész is lett a vacsi. Kiültünk egy üveg francia pezsgővel (a kutya is kapott maradék tepertőt, hogy ne nézze ki a szánkból a falatot), megvacsoráztunk, megterveztük a jövőt, megbeszéltük az aktuális helyzeteket. Jó volt. Hiányzott ez már régóta. Most pedig megyek lefeküdni, mert a munkahelyen is végre mindent meg tudtam csinálni amit beterveztem. Jó lenne ha minden egyes nap végén el tudnám mondani hogy igen, ez egy hatékony nap volt.

Kicsit ma “kiakadtam”. Beléptem iwiw-re és a főoldal azzal volt tele, ami nekem is az agyamban jár egész héten ha a naptárra nézek. 17-én elment, 19-én pedig névnapja van. Mindenki megemlékezett…. tényleg mindenki. Mondta anyukám, hogy tegnap a temetőben is voltak nála, mikor ők mentek mamához. Még egy év múlva is felkavaró, pedig nem is voltunk a végén már annyira jóban. És a legszebb, hogy ezentúl ha meghallom a Metallica bizonyos számát mindig ő fog az eszembe jutni… 🙁

Más. Most jön az érzelmi dolgok után a bosszantó dolog. Hétfőn felhívtam a UPC-t, hogy szeretném átköltöztetni a szolgáltatást. Nagyon készséges hölgy volt, mindent elintéztünk, csüt reggel kikötik az egyik helyen, este pedig bekötik a másik helyen. Ez az este fél 5 és 8 között lesz. Elmentem előbb, nehogy véletlenül ne legyek otthon. Vártam egészen 8ig, persze senki nem jött, majd mikor rájuk telefonáltam közölték, hogy lerobbant a szerelő kocsija. Aha mondom ok, és akkor minek van megadva telefonszám? Hát hogy a telefonjával is van valami baj. Hát persze, hazudjanak csak össze-vissza, majd most megy nekik egy szép kis levél. Persze megkérdezték, hogy soron kívül mikor tudnak jönni, én meg mondtam a ma reggel 8–at, de hát ők csak 9re tudnak ideérni. Most maradtunk a hétfő estében, mert ma este nem leszek otthon és szépen levonatom ezt az 5 napot a számlából. Igazából pozitiv hatása is volt hogy nem volt netem és tv-m mert végre ismét el tudtam kezdeni olvasni a Lányom nélkül soha című könyvet. Az jutott eszembe, hogy pont 10 éve érettségi utáni nyáron olvastam először. Most ismétlés következik.

Ma este meg megyek haza, apukámmal ünnepelünk. Tavaly májusban hoztam Franciaországból egy üveg bort és egy üveg pezsgőt. A bort kedden sikerült meginni az egyik legjobb barátommal, a pezsgő eltüntetése pedig mai esti feladat. Holnap meg megyünk függönyt venni, úgyhogy Ági hamarosan kapsz képeket 🙂