Most jutottam el a lakásban egy olyan szintre, hogy amik a legfontosabb dolgok, azok megvannak. Van hol aludni, van hova pakolni és van függöny. Persze még egy csomó minden hiányzik, de ezek már nem annyira elsődleges dolgok. Kivéve egy ebédlőasztal székekkel, de max addig nem hivok senkit…
Akit érdekel, itt megnézheti hogy miből lett a cserebogár…. (előre szólok hogy 6 mega)

Tegnap este megint Battán kötöttünk ki, hogy megünnepeljük a tesóm névnapját. Boldog Névnapot Lacika, és Fülöp Laca, és Hege! Most más Laci hirtelen nem jut eszembe.
Szóval elmentünk vacsizni, sikerült mindenkinek beletrafálni olyan kajába, hogy csak ámuldoztunk hogy milyen finom. Természetesen apu fizetett de azt számoltuk hogy itt 5-en megvacsiztunk annak a feléből amit Dunakeszin 4 főre fizettünk. És a kaja majdnem jobb is volt. Én meg se bírtam enni.
Itt is aludtunk. Sőt én még mindig itt vagyok. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy egyszer nekem is lesz kertes házam. Anyuék elmentek Garára (Veszna diplomaosztójára, meg a búcsúba) én meg kiültem a két fiúval a teraszra, megreggeliztünk kényelmesen… Szuper volt. Közben szedtem málnát meg ribizlit. Mindjárt megyek ki, bár elvileg 11 után pár órát nem szabad kint lenni, de ha olyan szuper idő van…. Szólok is Lacinak hogy szedjük elő a medencét 🙂

Nem is tudom, hogy bírtuk régen ki légkondi nélkül. Nem mintha annyira szeretném, de azért jó hogy van. Iszonyú hőség van kint, de mivel itt bent jóidő van (értsd 25 fok körül), így a légkondit csak akkor tudom vagyis inkább tudnám értékelni mikor otthon vagyok. Tegnapelőtt lezuhanyoztam és mire beértem a szobába már folyt rólam a víz. Nem is aludtam túl sokat, inkább csak forgolódtam és kerestem az ágynak a hideg pontjait. Mondanom sem kell, hogy nem találtam. Ma éjjel azért bepróbálkoztam, kinyitottam a háló ablakát. Voltam annyira fáradt, hogy ne érdekeljen az Árpád-hídon átmenő forgalom. És mennyire más volt. Végre jót aludtam. Ezt ma is el fogom játszani.

Munka terén megint változások lesznek. Már kezdem megszokni. Bár most nemcsak itt vannak változások, de aki olvas, annak biztos feltünt. Kicsit aggódtam, hogy nem leszek kész hónap végére, de a mai tervet máris teljesítettem, és mgé csak fél 3 van. Most iszok egy nagy adag tejeskávét és folytatom azzal amit holnapra terveztem. Így pénteken el tudok menni időben, mert megyünk Battára, László napot ülni 🙂

Amúgy meg a gondolataim folyamatosan Ági körül járnak, remélem nem lesz semmi gond, biztos ami biztos én sok sok pozitiv energiát és kitartást küldök neki innen.

Itthon vagyok, vidéken. Egy szuper estén vagyok túl. A vonaton valaki sült kolbászt evett mellettem,végig csorgott a nyálam és korgott a gyomrom. Biztos mindenki tudja, melyik sült kolbászra gondolok. Amelyiket csak a hentesnél lehet kapni, csak ott van olyan isteni ize, mustár hozzá a papírtálcára meg kenyér és csöpög a zsirtől mindenhonnan. Na ilyen illat volt. Apu jött értem az állomásra és elmeséltem neki. Addig ecseteltem mire ő is éhes lett rá. Ilyenkor imádom hogy rugalmasak a szüleim mert hazaértünk és apu ment is a fagyasztóhoz és vette ki a kolbászt, hogy akkor ezt ő most megsüti. Kicsit kimentem a málnásba, megteritettem a teraszon és addigra kész is lett a vacsi. Kiültünk egy üveg francia pezsgővel (a kutya is kapott maradék tepertőt, hogy ne nézze ki a szánkból a falatot), megvacsoráztunk, megterveztük a jövőt, megbeszéltük az aktuális helyzeteket. Jó volt. Hiányzott ez már régóta. Most pedig megyek lefeküdni, mert a munkahelyen is végre mindent meg tudtam csinálni amit beterveztem. Jó lenne ha minden egyes nap végén el tudnám mondani hogy igen, ez egy hatékony nap volt.

Kicsit ma “kiakadtam”. Beléptem iwiw-re és a főoldal azzal volt tele, ami nekem is az agyamban jár egész héten ha a naptárra nézek. 17-én elment, 19-én pedig névnapja van. Mindenki megemlékezett…. tényleg mindenki. Mondta anyukám, hogy tegnap a temetőben is voltak nála, mikor ők mentek mamához. Még egy év múlva is felkavaró, pedig nem is voltunk a végén már annyira jóban. És a legszebb, hogy ezentúl ha meghallom a Metallica bizonyos számát mindig ő fog az eszembe jutni… 🙁

Más. Most jön az érzelmi dolgok után a bosszantó dolog. Hétfőn felhívtam a UPC-t, hogy szeretném átköltöztetni a szolgáltatást. Nagyon készséges hölgy volt, mindent elintéztünk, csüt reggel kikötik az egyik helyen, este pedig bekötik a másik helyen. Ez az este fél 5 és 8 között lesz. Elmentem előbb, nehogy véletlenül ne legyek otthon. Vártam egészen 8ig, persze senki nem jött, majd mikor rájuk telefonáltam közölték, hogy lerobbant a szerelő kocsija. Aha mondom ok, és akkor minek van megadva telefonszám? Hát hogy a telefonjával is van valami baj. Hát persze, hazudjanak csak össze-vissza, majd most megy nekik egy szép kis levél. Persze megkérdezték, hogy soron kívül mikor tudnak jönni, én meg mondtam a ma reggel 8–at, de hát ők csak 9re tudnak ideérni. Most maradtunk a hétfő estében, mert ma este nem leszek otthon és szépen levonatom ezt az 5 napot a számlából. Igazából pozitiv hatása is volt hogy nem volt netem és tv-m mert végre ismét el tudtam kezdeni olvasni a Lányom nélkül soha című könyvet. Az jutott eszembe, hogy pont 10 éve érettségi utáni nyáron olvastam először. Most ismétlés következik.

Ma este meg megyek haza, apukámmal ünnepelünk. Tavaly májusban hoztam Franciaországból egy üveg bort és egy üveg pezsgőt. A bort kedden sikerült meginni az egyik legjobb barátommal, a pezsgő eltüntetése pedig mai esti feladat. Holnap meg megyünk függönyt venni, úgyhogy Ági hamarosan kapsz képeket 🙂