Aki ismer az tudja, hogy Desperate Housewives-ból profi vagyok, folyamatosan nézem. Amerikában vasárnap megy és kedden nekem már le van töltve. Most is így volt. Most volt időm megnézni. Hihetetlen!!! Most nem fogom leírni, hogy mi volt, mert sokan nézik gondolom, de hihetetlen… Akit érdekel az dobjon egy emailt… 🙂

Lehet, hogy az előző bejegyzésben félreérthető voltam, de még nem költöztem el. A felújításnak tegnap lett vége, ma reggel elvittek mindent a munkások, úgyhogy mehetek takarítani. De sajna semmi kedvem. Semmihez sincs kedvem. Hisztis és nyűgös vagyok. Egyik felem örül, hogy van valami ami az enyém, ahol oda teszem a francia képeimet ahova akarom, ahol minden az enyém, de a másik felemnek meg semmi kedve az egészhez. Gondolom ez normális ennyi év után. Úgyhogy ne kérdezzétek hogy milyen az új lakás, milyen ott lakni, mert ez még egy hét után se lehet megmondani, nemhogy úgy hogy még ott se lakom.
Ráadásul rányomja a bélyegét az egészre, hogy aki alattam szétázott, az most pampog, hogy fizessem ki a takarítását, meg szerezzem be az antik könyveit. Persze nem fogom, mert oldja meg a biztosítóval meg szerezze be ő, de akkor is ez elég nyomasztó, főleg amilyen hangnemben beszél velem. Valószínűleg csak bepróbálkozik, de menjen a fenébe…. Nem tudom mit lehet egy ilyen öregemberrel kezdeni aki mondja a magáét, hogy de neki hogy eláztak a cuccai stb… Mondtam, hogy sajnálom, de nem tehetek róla, nem volt szándékos stb, de nem igazán hatja meg….

Nem sok ember mondhatja el hogy ennyi idős korában ilyen sokszor költözött mint én. Az első 1994-ben volt. Jó, akkor csak a koleszba mentem, de akkor is elköltöztem otthonról. Majd 2000-ben összeköltöztem egy volt kolesztársammal. Onnan 2002 tavaszán álltam odébb, már egyedül egy Kodály köröndi kis albérletbe, ami eléggé ázott, így egy év múlva 2003 őszén három utcával arrébb, a Vörösmarty utcába átpakoltam a cuccaimat. Ezt nagyon szerettem, nem is volt vele baj, csak Stenya vett lakást, és mivel többet voltam ott mint az albérletemben, ezért 2004-ben odaköltöztem. 2005-ben egy kicsit távolabb mentem, jött a Le Havre-i féléves kitérő, ahova egy bőrönddel mentem, de egy dugig megpakolt kocsival tértem haza. 2006-ban eladtuk a Béke úti lakást, irány Batta, Vesznáék egyik szobája, ahol szintén fél évig voltunk. 2007 januárja ismét a költözésről szólt, és most itt állunk 2008 májusában ahol megint költözök… Ha jól számolom, ez a 10-dik jubileumi. És ez már a saját lakásomba lesz. Így alakultak a dolgok, hogy véget érte ez a 7,5 éves “szakasz” és most jön valami más. Majd meglátjuk. Tervezni kivételesen nem tervezek, majd az élet alakítja. Eddig is alakította, nem hiszem hogy ezután cserben hagyna. Szóval ha minden igaz, jövő hét végétől a Róbert K. krt 20-ban leszek megtalálható. A felújítás nagy részén már túl vagyok, holnap felkerülnek a bútorok, irány az IKEA a maradékért és utána már nincs más dolgom, minthogy otthont varázsoljak a lakásból…. Hát így….