Most már tényleg itt van. Szerdán mentünk aquastepre és ahogy elhaladtunk a bokrok mellett már lehetett érezni azt az isteni illatot ami minden évben csak max két hétig van, de akkor nagyon erőteljes és visszaadja az ember életkedvét. Aquastep… hát igen, minden kezdet nehéz, hát még az újra-kezdet. Fél óra után nem éreztem a kezemet, azt hittem hogy meghalok. De utána jóleső fáradság járt át. Büszke voltam magamra. Utána Esztivel beültünk enni egy salátát és jó érzéssel aludtam el. Ezt kéne folytatni, úgyhogy lehet hogy mégis veszek bérletet, mert akkor rá leszek kényszerítve. Csak ne lenne ilyen drága….és ne este 8kor lenne 🙂 Más bajom nincs.

Ma hazafele elhatároztam hogy mivel ilyen jóidő van, lemegyek futni itt a játszótér körül de megláttam hogy milyen emberek vannak ott és máris elment a kedvem.. Talán majd holnap!

Közben szerveződik a 10. osztálytalálkozó. Szerencsére szinte mindenkit el tudtunk érni és sokan jönnek is, jónak tűnik. Nem akartuk túlszervezni, inkább csak kulcsdolgokat határozunk meg előre a többi úgyis adja magát… kíváncsi leszek 🙂