Most nem csak azért írok mert kaptam úgymond lecseszést hogy mi van már, hanem tényleg szerettem volna múlt héten mindennap, de valahogy nem jött össze. De majd most..

Szupi hétvége volt. Pénteken este sajnos vége lett az egyik kedvenc sorozatomnak, a Hatodik kapocsnak. Kár hogy nincs több ilyen. Nincs benne öldöklés, vér, rosszindulat (na jó egy kicsi), de valamiért ez a stílus az amerikaiaknak nem jött be. Szombat reggel fél9 előtt megérkezett a tesóm, mert megyünk jövő héten puccos esküvőre és nincs öltönye. Nem tagadta le a szabó-vért. Nyitásra megérkeztünk az öltönyboltba, és 9.23kor már jöttünk is ki egy öltönnyel, inggel és nyakkendővel a kezünkben. Szeretek így vásárolni, röviden, gyorsan, tömören, lényegretörően. És még jól is választottunk szerintem.. Délután kicsit motoroztunk, majd megnéztük a Ratatouille-t. Nagyon aranyos kis mese. Utána pedig jött a nap fénypontja. Találkoztam a volt osztálytársaimmal, ugyanis idén lesz a 10. osztálytalálkozónk, így arra készültünk. Nem írom le hogy mivel, mert ha esetleg olvasná valaki, akkor nem lenne meglepetés. A lényeg, hogy jól szórakoztunk, iszonyatosan sokat röhögtünk meg nosztalgiáztunk, tényleg szuper volt. Vasárnap kicsit nehezen ment a felkelés, de miután megbeszéltük hogy elmegyünk a SYMA csarnokba arra a szűrővizsgálatra, így felkerekedtünk, trolira szálltunk és már ott is voltunk. Sejtettük hogy nagyon sokan lesznek, de hogy ennyit kell várni azt nem gondoltuk. Az uram Tibi bőrtesztre akart menni, én meg ortopédushoz, de amig ültünk és gondolkodtunk hogy mi legyen addig a sor meg se mozdult, így csináltattunk egy vércukorszint ellenőrzést és elindultunk inkább haza. Annyira meleg volt meg tavaszillat hogy hazaértünk és azonnal felültünk a motorra, leszáguldoztunk Battára. Ebéd, majd döglés a kertben. A kutya közben ott rohangált, apukám kihozott egy üveg bort, éreztük a tavasz szagot, vagy inkább illatot. Ilyenkor imádok otthon lenni, mert már virágoznak a fák, minden olyan új, olyan friss és olyan nyugodt. Persze csak addig amíg valamelyik szomszéd be nem gyújtott és nem lesz iszonyú füst.. de kicsire nem adunk.

Azt hiszem minden fontosat leírtam. A többi már nem lényeges, hazamentünk, pihi, vacsi, és film. A Szállító volt, amit tök szeretek és már olyan régen láttam hogy nem is emlékeztem egy csomó mindenre. Sajna a második House-on bealudtam és már reggel is lett… Most itt vagyok a munkahelyen és mindjárt folytatom a hóvégi zárásos dolgokat… De most már figyelek arraa, hogy sűrűbben jelentkezzek.

Szép tavaszi hetet mindenkinek!!!

Sajnos ez az ünnep sem arról szól, amiről szólnia kéne. Mert a csürhenép kivonul és azt gondolja, hogy attól mert ő fütyül és tojástdobál, meg fog változni valami. Pedig nem.. Maximum annyit érnek el hogy azok az emberek akik heteket készültek erre az ünnepi műsorra, őket megbántják tiszteletlen viselkedésükkel.
Ma véletlenül pont bekapcsoltam a tv-t és a Múzeumnál lévő ünnepség ment. Végignéztem és nagyon jó érzés volt.
Aki esetleg nem látta, az itt megnézheti. Megéri. Mennyi igazság volt benne és mennyi megható pillanat volt néha egy egy versnél, de akár egy-egy táncnál is… Ezekre legyünk büszkék, ne pedig a hátul kiabáló és zavargó tömegre..

Ez mindent elmond, mert ez egy kekszcsúcs, ez az mai egyik alkotásom… az egyik, de nem a legfontosabb….

Éljenek a nők! Meg azok a férfiak akiknek ma eszükbe jutunk 🙂

Ma érdekes szitu volt… elmentem a piacra a család nőtagjainak virágot venni (mert ugye ez a nő dolga, nem a férfié…). Kiválasztottam a két legszebbet meg még ezt azt és megjegyezte értetlen fejjel az eladó hogy ez fura hogy én veszek virágot mikor nekem kéne kapni. Hát igen, mondom, ez a kulcsszó hogy kéne, és ez se az én dolgom lenne. De ez a világ már ilyen. A nő tartja kezében a dolgokat, ő vásárol, neki jutnak eszébe a családi ünnepeket, ő takarít, igazából ő éli a férfi életének problémásabb részét. Tudom jól hogy ez nincs mindenhol így, mert pl a szüleimnél ezek a feladatok meg vannak osztva, meg abban a korosztályban több helyen, de valahogy a mi korosztályunknál már kihaltak az ilyen férfiak, vagy nem tudom mi történt. Cáfoljatok meg, ha nincs igazam, de nem nagyon tudok olyan velem egykorút mondani aki túlságosan besegítene a párjának a háztartásban.

Így éljenek a nők, akik nélkül a férfiak semmik nem lennének!!!!! (tisztelet a kivételnek)

Ma 3kor elkapott valami görcsféle, vagy nem tudom mi. Egyszerre éreztem hogy most üvöltenék valakivel, kirohannék a világból, sírni akarok és utálok mindenkit és persze nincs kedvem dolgozni. Valószínűleg az az oka, hogy kezdenek összecsapni a fejem felett a dolgok. 3 országra dolgozom és kicsit össze vagyok kuszálódva, ráadásul az új rendszer se úgy működik ahogy kéne. Estére valahogy helyrebillentem, de még mindig nem az igazi. Örülnék ha holnap nem kéne dolgoznom. Elvileg van még szabim tavalyról is, de nincs időm kivenni. Vicces mi? Tudom hogyha most kiveszem akkor hóvégén szívok. És inkább nem kockáztatok.

A másik ami igazából még aggaszt, hogy van valaki akit úgy felhívnék, mert nagyon hiányzik. Csak régi jóbarátról van szó, de nem tudom mit csináljak. Szerintem nem követtem el hibát, szerinte viszont ez nem így van. Nem gondolom hogy bocsánatot kéne kérnem, de mivel nagyon hiányzik, lehet hogy mégis megteszem…. én írtam neki, de még csak válaszra se méltatott… szóval nem tudom. Amikor a kezemben van a telefon hogy felhívom vagy küldök sms-t akkor mégis lerakom, mert nem tudom most ilyenkor mit mondjak, vagy ő mit szólna hozzá… hát ezen még rágódok egy kicsit..