Több helyen is olvastam a weboldalról, ahova be lehet küldeni olyan fotókat, amin mozgássérült helyen parkol egy nem rá jogosult autó.
Most meg is találtam: http://www.mashelye.eu/
Amúgy tényleg idegesítő, hogy az esetek 90%-ában vagy mercis vagy bmw-s vagy hasonló kaliberű autók parkolnak. Nekik miért szabad, őket miért nem büntetik meg? Mert fenyegetőznek és magukat valami istenkirálycsászárnak hiszik? Ha máshogy nem megy akkor ime, meg lehet őket szégyeníteni, bár azért benne van a pakliban, hogy az ilyenek annyira suttyó emberek, hogy azt se tudják mi az az internet és soha nem fogják magukat viszontlátni. Hát itt tartunk…

Úgy döntöttem, hogy írok. Talán utána helyrebillenek. Nem tudom mi van velem, de megint valami nem stimmel, nem érzem jól magam sehol, senkivel 🙁 Néztem a telefonomat, hogy ki az akit felhívhatnék és egyszer csak elfogytak a nevek. Hisz ha érdekelne bárki is hogy mi van velem akkor felhívna és nem arra várna, hogy majd én hívom. Kétoldalú minden, egyszer én, másszor ő. Ha nem érzem, hogy hiányzom neki,akkor mit erőltessek. Így ma sztrájkoltam, hazajöttem, lefeküdtem aludni, majd felébredtem és most itt ülök az ágyba, ásitozok nagyokat, kattog az agyam, gondolkodom. HÚ viszont most kezdődik Dr. House, lehet hogy mégis ki tudok egy kicsit kapcsolni? Felhagyok azzal, hogy a barátaimra várok, hisz őket nem én választom, hanem ők választanak engem. Egyelőre elég rosszul állok… bár nem a mennyiségre megyek, hanem a minőségre, inkább 2 nagyon jó mint 5 felületes…

A hét csúcseseménye amúgy szerintem az volt hogy kinyíltak a jácintjaim és itt illatoznak. A lakásban már kezd tavasz feeling lenni 🙂

Ilyen gyorsan se jártam még meg Párizst mint most. Mondtam mindenkinek, aki megkérdezte hogy milyen volt hogy igazából olyan mint egy normális munkanap, annyi különbséggel hogy nem villamossal jöttem-mentem hanem repülővel, am igy egy kicsit hosszabb és fárasztóbb volt. Este 10re érkeztem a hotelbe. Itt annyit kell tudni hogy úgy indultam el, hogy épp taxisztrájk volt (nem is Párizs lenne ha nem lenne épp valamilyen sztrájk), így volt B-tervem természetesen mint mindig, de nem volt rá szükség. Szóval megérkeztem, gyors fürdés és be is estem az ágyba. Reggel találkoztam a többiekkel. Úgy voltunk vele, hogy adjuk meg a módját és reggelizzünk egy igazi franciát, vagyis beültünk egy kávézóba, pain au chocolat ettünk croissant-nal meg tejeskávét. Majd irány az iroda. Kicsit hűvösen fogadtak, de aztán javult a helyzet. Az eredeti terv az volt, hogy 1kor végzünk és irány a város. Mivel van pénzünk meg időnk, így megebédelünk valahol, de én ezt buktam, mert nem végeztünk azzal amiért igazából mentem, ezért maradnom kellett. Fél5kor mondtam hogy most már indulnom kéne. Összeszedtem a többieket (vagy inkább ők engem) taxiba vágtuk magunkat és irány a reptér. Gondoltuk hogy majd ott jól bevásárolunk meg kiveszem végre a zsebpénzemet, de ez is befuccsolt. Ez a CDG-2B egy nagy rakás….. Egy db kávézó volt, 2 db butik, automata pedig a fasorban sem. Hát ennyi volt a párizsi élményem. Nem túl sok,mi? Igazából onnan tudtam hogy kint vagyok hogy körülöttem franciául beszéltek, meg persze nekem is úgy kellett, ha meg akartam értetni magam. Megyek majd februárban is, gondolom az is hasonlóan élménydús lesz 🙂 Amin még amúgy kiakadtam az az volt hogy a repülőn hal volt a kaja. Szerintem sokkal több ember van, aki nem szereti a halat, mint mondjuk a csirkét. Miért nem lehetett azt adni? Ráadásul oda-vissza is megszívtam. Nem elég hogy nem voltam ebédelni a városban, még a vacsi is számomra ehetetlen volt…. Hát ilyen az én formám 🙂
Amúgy meg pörögnek az események… el kéne mennem dokihoz is, mert ha sokáig ülök behajlított lábbal akkor utána nem tudok ráállni. Kezdek nyomi lenni, bár szerintem ehhez még egy kicsit fiatal vagyok, szóval meg kéne nézetni valami szakértővel, de én nem tudok semmilyen normális orvost…