Régen vártam így a hónap végét. Mármint hogy túl legyek ezen a hónapon. Többször volt olyan nap amikor utáltam bent lenni mint amikor nem. Szóval végre vége, jön a március a tavaszi meleggel (remélem) a sok virággal és a normálisabb munkabeosztással. Megfogadtam, hogy átalakítom egy kicsit a dolgaimat, hogy több mindenre legyen időm. Úgyhogy bye-bye február….ja és bye-bye egy és kétforintosok is.. 🙂 Van a Westendben egy nagy Magyarország felállítva, és abba lehet gyűjteni.. lehet hogy én is elviszem oda a maradékot…

Ismét bejött, bár ezt nem megéreztem, hanem tudtam előre. Túl jó emberismerő vagyok és azt is tudom – érzem, hogy valaki hamarosan nagy szarban lesz. Így járt… 🙂
Ha ismét bejön, jelezni fogom…

Húúúúúú de szar volt a mai nap! Ritkán mondok ilyet, de ezt nem lehet szebben kifejezni. Biztos valami front van, de annyira fájt a fejem, hogy hazafelé a metrón már azon gondolkodtam, hogy valakit felállítok mert tuti elájulok. Aztán nagylevegő és siettem haza. Itthon gyorsan egy Algoflex forte (reklám helyett), és 25 perc múlva mintha mi se történt volna… Most már egész tűrhetően elvagyok. Persze a vasaláshoz még nincs erőm, de szerintem később lesz 🙂 Fő az optimizmus… bár ma az is alább hagyott.. szegény munkatársammal is türelmetlen voltam, láttam magam kivülről hogy milyen elviselhetetlen vagyok. Utálom ilyenkor magam…:( De megcsinálom az angol házimat, lefekszem aludni és holnap újult erővel,vidáman és elégedetten megyek dolgozni 🙂

Szégyellem magam amiért itt élek 15 éve lassan és még nem fedeztem fel a Margitsziget szépségeit. Ma elmentem egy munkatársammal sétálni és egész jó kis kört tettünk. Isteni idő volt, örülök, hogy rávettem magam, meg Andit is, bár nem volt túl nehéz. Egy telefon… 🙂 Szóval láttunk őzikéket, gólyákat, nyuszikat, ettünk fagyit, meg ilyenek, minden olyan ami egy tavaszias téli naphoz kell… teljesen feltöltődtem energiával… akarok ilyet, még még..

Mármint, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Hét elején gondoltam, hogy majd este írok és hirtelen szombat este lett. Bár nem bánom, mert elég eseménydús hetem volt, csak vigyázni kell mert nem figyelek oda és már nyugdíjas leszek.. na jó, ez csak vicc, de tényleg észre se veszem. Tegnap pl anyuék elmentek Esztergomba kirándulni. Még akkor hívtam őket, mikor otthon voltak reggel. Délután gondoltam rájuk csörgök és már haza is értek. Pedig nekem nem tűnt olyan soknak az az idő, tény dolgoztam bent, így észre se vettem hogy besötétedett. Próbáltam kihasználni, hogy nem csörög a telefon, nem zavar senki se, és cél volt hogy a listámnak a nagy részét megcsináljam. Mert igenis van listám, különben elfelejtenék egy csomó mindent.

Hét elején amúgy megint tréningen voltam, ha nem motoszkált volna a fejemben, hogy mennyi munkám van akkor egy fokkal jobb lett volna, de így is jó volt. Persze voltak negatív élményeim, amikor a csapatmunka során hárman ugyanazt hajtogattuk de a negyedik (aki akkor épp a főnököt játszotta) nem hallgatott meg minket, így be is buktuk a feladatot. De kicsire nem adunk, lesz annak az embernek az életében még nagyon sok gondja emiatt a tulajdonsága miatt, de miután ezt ő is tudja (mert persze elmondtuk neki mindhárman), így van esély a fejlődésre. De a lényeg, hogy jó két nap volt.. 🙂

Tegnap megnéztük a Charlie Wilson háborúját… Nagyon jó film, bár én lehet hogy nem Julia Roberts-et választottam volna ki Joanne szerepére, de ez legyen a legnagyobb gond vele. Szóval nézzétek meg..:)