Bár a két évvel ezelőtti bulit nem sikerült felülmúlni (szerintem), de az év egyik legjobb bulijában voltam tegnap. Szülinappal egybekötött céges karácsonyi party. Sokáig ment a vacillálás, hogy mit vegyünk fel, tipikus női probléma. Főleg hogy az utóbbi időben minden ruhámat kihíztam. De most gondoltam egy nagyot, kivettem a szekrényből egy gatyát, és láss csodát… rámjött. Úgy látszik most már megvan az eredménye a két hónapos odafigyelésnek… Az “ünnepség” a szokásos módon kezdődött, az ügyvezető ünnepi beszéde, év dolgozói átadások, majd jött a kaja. Annyira nem nyerte el a tetszésemet, de nem baj, mert így nem ettem annyit.. csak husit salátával. Na jó, meg egy db képviselőfánkot meg a tortából, de ezt megfeleztük 🙂 Szóval büszke vagyok magamra.. és nem is voltam éhes.. na jó, szomjas se és a kettő valahogy összefügg :)))))
A hangulat elég hamar kialakult, hála a tök jó zenekarnak… Már írtam róluk kb két hete amikor elmentünk bemelegíteni, úgyhogy váratlan dolgok nem történtek velük kapcsolatban. A probléma megint az volt, hogy nem bírta a lábam a strapát 🙂 Tényleg öreg vagyok én már ahhoz, hogy áttáncoljam az éjszakát 🙂
Most meg megyek, (mivel a mai munkanapot megkaptuk ajándékba pihinapnak) még karácsonyi dekorációt kell csinálnom 🙂

Ilyenkor karácsony idején mindig hirtelen szentimentális leszek, sokkal hamarabb rosszul esnek dolgok mint általában, sokkal könnyebben megsértődök, felhúzom magam, de apró figyelmességeknek is jobban örülök.. Viszont muszáj néha reálisnak lennem és nem másokból kiindulnom… Be kell látnom, hogy az hogy nekem fontos valami, az nem azt jelenti hogy másnak is az. Az hogy én tudok szakítani időt egy bécsi útra, nem azt jelenti hogy más is. Abból hogy nekem hiányzik valaki, nem lehet arra következtetni hogy én is hiányzom neki. Sajnos mindig az van hogy magamból indulok ki és naivan elhiszek mindenféle kifogást. Valószínűleg azért mert szeretethiányom van és tudják hogy mit akarok hallani, így azt mondják. De felnyitották a szemem. Vagyis eddig is nyitva volt, csak eltakartam és nem akartam tudomásul venni. Nem is tudom, hogy ezt most miért írtam le, valószínűleg csak egyszer ki kellett hogy jöjjön…. Nincs túl sok barátom, de azokhoz nagyon ragaszkodom… lehet hogy nem kéne ennyire…

Vagyis a karácsonyi programok sorozata. Egyelőre még csak a naptáramba van felirva minden, de ha összejönnek a dolgok akkor Szentestéig mindennap lesz programom.. Sajnos én ilyen tervezős ember vagyok, így akkor vagyok elégedett ha minden a terv szerint alakul 🙂

Tegnap este munka után elindultunk karácsonyi ajándékért… Sajna mivel nálam szaglás mint érzékelés eltűnt a betegeskedés folytán, így “kénytelen voltam” egy tesztmanot felkerni hogy segitsen. Utána meg gondoltuk beülünk megnézni a Kaméleont, ha már úgyis annyi jót mondanak róla.. Csak ajánlani tudom, nagyon jó film. Vagyis nem is azt mondanám rá, hogy jó, hanem hogy elgondolkodtató. Egy interjúban mondta Kulka, hogy olyan dologról szól a film, ami bárkivel megtörténhet és ez igy igaz. Annyi egyedülálló ember van aki már attól örömmámorban úszik ha valaki kedves vele, mert érzi hogy valakinek ő már fontos. Naivan megszereti, megbízik benne és soha nem tudhatja hogy mi lesz a vége. Lehet hogy happy end de lehet hogy csúnyánn becsapják és otthagyják. Tudom, gyanakvással nem lehet élni, de óvatosan igen. Szóval nézzétek meg..

Már megint lebetegedtem. Vagyis még csak haladok felé, remélem csak ijesztget és holnap mire felkelek már kutyabajom lesz. Nem érek én most rá betegeskedni, nagyon sok tervem, programom van a következő két-három hétre, úgyhogy előveszem a vitaminokat, a mézes pálinkát meg amit találok és kúrálom magam 🙂