Miért nem vagyunk képesek ilyenre?
http://www.youtube.com/watch?v=dGCJ46vyR9o
Hihetetlen jó szerintem, nézzétek meg. Kicsit gyors meg én amúgy is vak vagyok, de az ötlet szuper. Azért kíváncsi lennék, ha bemennék egy magyar egyetemre, hogy egy ilyen “tanulmányt” csinálja, mennyire jönnének ki ilyen frappáns mondatok.
Ezt muszáj megosztanom veletek.
Tegnap reggel álltam a pékség előtt, hogy reggelit vegyek magamnak. Előttem egy tipikus mai nő állt. (remélem ezt nem kell magyarázni)
A következő párbeszéd zajlott le.
– 2,5 kiló pogácsát kérek..Számlát is kérek.
– Hú, mi lesz, névnapozás?
– Nem, az egyetemi vizsgára viszem. –
– Akkor amig összerakom a csomagot, töltse ki a számlát legyen szives.
– Rendben. Akkor én most mi vagyok, a vevő?
Hát itt azt hittem hogy lehidalok. Egyetemre jár és vizsgázik és nem tudja hogy egy áfás számlán ő kicsoda. Hát ezért tartunk itt. Van egy halom egyetem meg főiskolas és már csak az nem szerez diplomát, aki lusta beadni a jelentkezési lapját. Aztán meg sírunk hogy sok a diplomás munkanélküli.
Ezért gondolom, hogy jó ötlet az, ami külföldön már tök jól működik. Igenis legyen tandíj, de magas ösztöndíj is. Igy aki jól tanul, az jól jár, a többiek meg igenis potyogjanak ki. A másik kedvencem meg a fizetős főiskola meg egyetem… de erről majd legközelebb…
Ígértem róla képes beszámolót, hát íme:
Kaptam egy nagyon vicces linket:
Kiszámoltam mindkettőnknek hogy meddig fogunk élni és a következő jött ki. Ha ebben a formában maradunk, és az aktuális pasimmal fogok megöregedni akkor ő 2078 áprilisában meghal és én nem fogok tudni nélküle élni, így 2079 januárjában 100 éves koromban követni fogom.
Elég irreálisnak tűnik, nem? 🙂
Fogalmam sincs mikor írtam utoljára és most jellemző is rám hogy meg se néztem 🙂 Végre nem uncsi az életem, hanem jövök-megyek, ide-oda, sportolok, kultúrálódom ilyenek. Csak az a baj hogy megint sikerült olyan elfoglaltságokat találnom ami pénzbe kerül, így annyi a spórolásnak 🙂 Pedig jön a karácsony és megint (mint minden évben) elhatároztam hogy elkezdek időben vásárolni. Kíváncsi leszek hogy sikerül e.
A másik fele meg a dolognak hogy pont emiatt a pörgés miatt, meg hogy mindennap szinte 8ig dolgozom már elég fáradt vagyok, ebből következik hogy néha elviselhetetlen meg hisztis. De ilyen az élet. Remélem jövő héten már lassul a tempó, vagyis a munkamennyiség és még több mindenre lesz időm. Pl beadni a tisztítóba a kabátokat, mert arra kb másfél hónapja készülök. Meg szeretnék sütni is valamit hétvégén, mert máskor nincs rá idő. Ha jól látom, akkor ma tök szép idő van, így lehet hogy a kutyázás is belefér.
Majd rakok fel képet róla, nagyon tündéri, cuki és rendetlen kutya. Annyira tudja hogy meddig mehet el a rosszaságban és úgy tud nézni, hogy elolvad tőle az egész család.
Amúgy a mai naphoz legalább pozitivan járul hozzá a napocska. Alapból nem szeretek temetőbe járni, főleg ha esik. Igy csend és nyugi van, süt a nap és bár hideg van, azért majd remélem jól esik kint lenni. Sajna idén eggyel több helyre viszek mécsest. Hihetetlen. Az valahogy normális, hogy a nagyszülőkhöz megyünk, mert fáj de ez az élet rendje. De az hogy egy olyanhoz aki idén lenne 46 illetve idén volt 27 az már elkeserítő. Igazságtalan az élet, még mindig azt mondom…