Fogalmam sincs mikor írtam utoljára és most jellemző is rám hogy meg se néztem 🙂 Végre nem uncsi az életem, hanem jövök-megyek, ide-oda, sportolok, kultúrálódom ilyenek. Csak az a baj hogy megint sikerült olyan elfoglaltságokat találnom ami pénzbe kerül, így annyi a spórolásnak 🙂 Pedig jön a karácsony és megint (mint minden évben) elhatároztam hogy elkezdek időben vásárolni. Kíváncsi leszek hogy sikerül e.
A másik fele meg a dolognak hogy pont emiatt a pörgés miatt, meg hogy mindennap szinte 8ig dolgozom már elég fáradt vagyok, ebből következik hogy néha elviselhetetlen meg hisztis. De ilyen az élet. Remélem jövő héten már lassul a tempó, vagyis a munkamennyiség és még több mindenre lesz időm. Pl beadni a tisztítóba a kabátokat, mert arra kb másfél hónapja készülök. Meg szeretnék sütni is valamit hétvégén, mert máskor nincs rá idő. Ha jól látom, akkor ma tök szép idő van, így lehet hogy a kutyázás is belefér.
Majd rakok fel képet róla, nagyon tündéri, cuki és rendetlen kutya. Annyira tudja hogy meddig mehet el a rosszaságban és úgy tud nézni, hogy elolvad tőle az egész család.

Amúgy a mai naphoz legalább pozitivan járul hozzá a napocska. Alapból nem szeretek temetőbe járni, főleg ha esik. Igy csend és nyugi van, süt a nap és bár hideg van, azért majd remélem jól esik kint lenni. Sajna idén eggyel több helyre viszek mécsest. Hihetetlen. Az valahogy normális, hogy a nagyszülőkhöz megyünk, mert fáj de ez az élet rendje. De az hogy egy olyanhoz aki idén lenne 46 illetve idén volt 27 az már elkeserítő. Igazságtalan az élet, még mindig azt mondom…