Vagy nem tudom hogy van ez a mondás, de most ez jutott eszembe. A kedvem is ilyen, hol nagyon jó és mindent szinesnek látok, hol meg nagyon rossz és beborul előttem minden és mindent feketének látok előttem.
Nem sok minden történt azóta mióta nem írtam. Pedig ha jól láttam akkor már lassan két hete nem került be új bejegyzés. A munkahelyen kicsit hajtás van, itthon meg nem tudom mi. Erre inkább nem is irok semmit se.
Megjelent Peter Mayle legújabb könyve, a Mon amour, Monaco, most épp azt olvasom a palacsintasütés és muffinsütés közben. A moziban meg most a legújabb kedvenc az Ocean’s Thirteen. Nagyon jól megcsinálták, pedig olvastam lehúzó kritikákat, hogy ezen is látszik hogy harmadik rész. Pedig nem. Most hétvégén megnéztük a másik kettőt is, és nekem ez jött be a legjobban, úgyhogy nézzétek meg. Ráadásul a westendben menüben meg lehet venni az első két részt is.

MEGKAPTUK A VIZUMOT!! Méghozzá 10 évre. Álmomban sem gondoltam volna. Éreztem hogy minden ok volt, meg túl rövid volt az interjú is, de inkább nem ittam előre a medve bőrére. Aztán mikor ma hivott a recis hogy megjöttek az útlevelek, hirtelen gyomorgörcsöm lett és nagyon hosszú ideig tartott amig a lift leért a földszintre. Aztán mikor megláttam a vizumot akkor meg elkezdett mindenem remegni. El se hiszem… úgyhogy akkor mehet a szervezkedés. 🙂

Melegem van, igy irni sincs kedvem. Most épp csinálom holnapra az ebédet, de nyilván ez is melegit, az erkélyajtót meg nem akarom kinyitni mert akkor csak ömlik be a meleg. Sehogy se jó. Vagyis tudom hogy lenne jó, valami vízparton feküdni és napozni, aztán megmártózni a vizben, esetleg matraccal beúszni egy kicsit… ezt tudnám élvezni.

… énekelte Piaf anno. Meg most is. Megnéztük a Piaf-ot. Vittem magammal az uramat Tibit is, bár kicsit féltem hogy mit fog szólni a francia sanzonokhoz, mert hát egyrészt utálja a francia nyelvet, másrészt meg eddig úgy tudtam hogy ez nem az ő világa. És hát pálfordulat következett be, ugyanis régen volt rá ilyen hatással egy film. Azóta Piafot dudol, meg azt hallgat, meg töltöget le. Szóval ez azért jelent valamit. Marillon Cotillard (a Taxiban ő volt a főszereplő csaja) játszotta Edithet, de hihetetlenül jól. Utána néztem interjúkat mert klippeket tőle és még a mimikákat is sikerült átvennie, meg a mozgását. Úgyhogy csak ajánlani tudom, mert nagyon jó. VAn aki szerint egy kicsit hosszú, de én nem vettem észre.
Más nem nagyon történik mostanában. Ja még annyi hogy hétfőtől eggyel feljebb léptem a ranglétrán, úgyhogy úgy látszik van a munkámnak gyümölcse. Egy olyan pluszfeladatot kaptam amitől egyelőre rettegek, de valahogy majd megoldom, kellenek kihívások az ember életében. 🙂
Ja és gőzerővel készülünk az amerikai utunkra is, bár még csak ott tartunk hogy beszerezzünk mindent ami a amerikai nagykövetségre kell, a többi majd utána derül ki..