Tegnap érdekes jelenetnek voltunk a résztvevői. Elmentünk a János kórházban mert G-nek nagyon fájt pár napja az oldala, de már lassan elviselhetetlenül. A portás a sebészetre küldött minket, ahol egy iszonyatosan bunko orvost sikerült kifogni. Majd miután nagy nehezen “megvizsgálta”, elküldte a fenébe hogy neki nincs ideje ezzel foglalkozni, menjen másnap a házidokijához. Hát itt tartunk. És ha valami komoly baja lett volna? Az orvosnak kötelessége megnézni, letett egy esküt hogy mindent a betegért és ha szar napja volt akkor is meg kell bizonyosodnia róla, hogy nincs komoly baja. Tény, hogy egy cataflam után már jobban volt, de ez akkor is felháborító hogy az orvosok mit meg nem engednek maguknak. Hát ennyit a felháborodásokról …

Tegnap ismét voltam tornázni és rájöttem hogy eddig szarul csináltam a gyakorlatokat. Soha sehol nem mutatták meg a helyes tartást, sehol nem segitettek. Itt meg odajött mindig a tanár, megigazitotta a hátamat, a derekamat, figyelt rám. Nyilván jobban is szenvedtem, hisz igy már remegett a hasam amikor remegnie kellett meg ilyenek.

Lassan már követni se tudom hogy mikor hova megyek, mit csinálok. Jövő héten lesz egy squash este, egy callanetics és lehet hogy egy bowling is… Meg angol tanárt is keresek. Aki tud jót, jelentkezzen..
Ráadásul megint rám tort az utazási láz miután találtam egy tök olcsó repjegyet a föld másik felére… úgyhogy köszönöm, most épp jól vagyok 😀 a negativ dolgok meg most nem érdekelnek…