Csendes vasárnap délután, fekszem az ágyban, kint gyönyörű idő és végre nem kell semmit se csinálni. Valahogy a mostani hét nagyon hosszú volt. Csütörtökön már nagyon szenvedtem, a péntek meg katasztrófális volt. Este a két gyerek az enyém volt mert a szülők kimenőt kaptak, jól le is fárasztottak. Szombaton volt az előszülinapi buli, apukám főzött bográcsban isteni babgulyást, jó sokan is voltunk. Egy napra a Norbi-diéta is felszabadult, mert ezt nem hagyhattam ki, sőt még volt fincsi torta is… 🙂 Este pedig pár Jóbarátok nézése után úgy bealudtam, mintha fejbe vágtak volna. Még azért a tüzijátékot megnéztük az erkélyről, nagyon szép volt.
Talán még Vesznával elmegyünk kicsit shoppingolni ha az ura hazajön, de amúgy a pihenésé a főszerep.
Fotók a szokásos helyen… ( vagyis itt
Év: 2006
Helyesbítés
Hülye vagyok, az itteni idő szerint délután történt a lenti tragédia.. csak kint akkor reggel volt, ezért tévesztett meg…
5 éve volt..
Ma sokszor eszembe jutott (vagyis már hétvégén is), hogy 5 éve ilyenkor pont New Yorkban voltunk és milyen “izgalommal” zárult az utazásunk. Olyan mintha csak tavaly lett volna. Még mindig előttem van Ági, aki telefonál Zolival hogy kapcsoljuk be a tv-t mert nekiment egy kisgép a WTC-nek, majd elindulunk be a városba, hallgatjuk a rádiót és kiabál a műsorvezető, hogy omlik össze a torony. Tiszta olyan, mintha most is hallanám… Fura, nem? Meg az is, hogy én ott nem is fogtam fel, hogy mi történt igazán. Az itthoniak jobban izgultak meg aggódtak mint mi. Na mindegy, csak gondoltam ennyit irok erről az egészről, mert talán percre pontosan most történt.
A hétvége tök jó volt, csak már megint rövid. Pénteken csajbuli volt, szombat délelőtt fodrász, délután mozi a kölykökkel, este szalonnasütés, vasárnap meg a másik családdal szülinapi ebéd. Úgyhogy nem lehet mondani hogy nagyon unatkoztam volna 🙂 Rossz is volt ma felkelni, meg vonatozni. Ráadásul nagyon hideg van. Ti is érzitek? Bár tény, inkább legyen hideg és napos idő mint hideg és esős.
Ja és hétvégén elhatározásra jutottam, hogy folytatom a spanyol tanulmányaimat. Ha sikerül jó tanárt találni, akkor ezerrel fejest ugrok bele..
HÁt akkor jó hetet mindenkinek!
Vidéki lány lettem…
Gondolkodtam sokat. Igazából hazafele más dolgom nincs, vagyis olvasok a vonaton mindig de a várakozások alatt meg jár az agyam. Persze még mindig a lakástéma van teritéken. Arra jutottam hogy végülis lehet hogy tényleg beköltözök abba a lakásba mint valami naccságosasszony, aztán gyűjtöm a dugipénzemet, hogy legyen biztonsági tartalék. Nem gáz az, ha az embernek a mai világban van pénze, nem?
Vagy hülye vagyok? Irjátok már meg hogy mit gondoltok erről.
Amúgy még egy dolog izgat, az meg az hogy megyünk a csajokkal wellness hétvégére. Még soha nem voltam, de most azért is össze fog jönni. Ha már Amsterdamról le kellett mondanunk, akkor legyen valami kis kényeztetés helyette. Még nem tudjuk hogy hova megyünk, úgyhogy akinek van ötlete, erre is várnánk javaslatokat. Minél olcsóbb és minél jobb hely legyen :)))
Mi is van még… a napok ugyanúgy telnek. Apu felvesz 6.50kor, 7.03kor elindul a vonat. Vettem egy Bronte könyvet, azt olvasom a Déliig. Érdekes könyv, olyan tipikus angol: kimért, komoly és szürke, de mégis nem lehet letenni. Majd déliből metro, hév, reggeli, munka, ebéd, munka, este meg haza. Ha szerencsém van akkor valaki feljön értem az állomásra, ha nem akkor fél órát sétálok. Este meg extrakorán fürdés és a gyerekekkel együtt fekvés. Amúgy az tetszik abban hogy velük lakunk hogy van egy kis élet. Tök jó mikor vacsizom és mondjuk Zsófi odaül mellém és mesél, vagy Mátéval kibeszéljük a tanárokat…
Hát ennyi történt… Folytköv hamarosan
Again
Üdv mindenkinek a kis vidéki rezidenciánkból. Sikeresen beköltöztünk a következő ideiglenes lakhelyünkre és sikerült is belakni, mármint ami a kupit illeti. Szokáshoz híven fekszem az ágyban, laptop az ölemben, az uram meg ül az iróasztalnál és zabál… Mintha a régi lakásban lennénk. Ma már vonattal mentem reggel, apu vitt, 7kor indult az állomásról és 8kor a munkahelyemen iszogattam a tejeskávémat. Azért ez nem rossz igy. Annál rosszabb este, mert nem volt a vonathoz busz, ugráltatni senkit nem akartam, igy sétáltam. Jó fél óra volt, de közben gondolkodtam meg elmélkedtem. Tudom, az ilyen régen rossz. Például az volt az egyik fő gondolkodás tárgya, hogyha például el kellene mennem egy lakatlan szigetre és vihetnék magammal egy embert, akkor kit vinnék. Hát nem igazán tudom, és nem azért mert annyian lennének…. Fura, mi?
Kezdem azt hinni, hogy tényleg velem van a baj. De mindegy, nem fogok filozofálni, inkább élem tovább a droidok normális életét. Sajnos a következő három hónapban nem lesz túl sok szórakozási lehetőségem, mert ha fél8-8 körül érek haza akkor örülök ha eszek, iszok, megnézem a kis filmecskémet, max irok ide és alukálok. Amúgy valahogy igy is elmegy az idő, és hirtelen mindig éjfél lesz, aztán meg már megint reggel.
Hát ennyi történt velünk, még egy csomó minden mindig dobozban van, ami kicsit idegesit, pl az epilátorom… és most hogy jóidő van, igencsak szükségem lenne rá hogy szoknyát tudjak felvenni. De ennél nagyobb gondom soha ne legyen…