.. de már olyan fáradt vagyok mintha legalább csütörtök lenne, nem tudom miért. Tegnap mondjuk soká jöttem haza, mert a koleszban volt összeröffenésszerű izé.. Tök jó volt újra ott lenni, bár azért egy pár ember hiányzott, meg a finom fűszeres tea is, de majd legközelebb talán többen leszünk.. Ági, most biztos szörnyülködsz a fűszeres tea “hallatán”, de isteni finom, és ami a legdurvább, hogy csak az az egy tanár tudja úgy csinálni hogy tényleg olyan legyen mint amilyennek lennie kell…
Fura volt hogy szinte minden tárgyhoz, berendezéshez, emberhez tudnék storyt mesélni, azért a hat év csak hosszú idő volt ahhoz hogy ennyi minden történjen velem…
Azt hiszem mindjárt eldőlök, pedig az uramat még meg kellene várnom, de nem biztos hogy sikerülni fog..
Na bejött Zsófi, mégse lesz alvás, verset kell tanulni.. 🙂

Már itt fekszem az ágyikómba várva a szombati táncikálást.. 🙂 A mai nap is viszonylag jól telt.. reggel sokáig alvás, majd ebéd, séta és bevásárlás majd jött a tortasütés, amit nagyvonalúan Zsófinak megigértem még hét elején és természetesen nem felejtette el, de mivel mindenkinek ez a kedvence, ezért kettőt kellett sütni, hogy az egyiket elvihesse a barátnőinek a többi meg itthon maradjon… de fincsi lett.. Ja, túró rudit sütöttünk. Őt is befogtam ám a munkába. Együtt vásároltunk be hozzá, utána ő gyurta a tésztát, bár eléggé kifogott rajta a másfél kiló liszt meg egyebek, úgyhogy utána cseréltünk és ő keverte ki a túrókrémet, én meg a tésztát… Nagyon kis lelkes volt 🙂
Ti is érzitek hogy rohan az idő? Mert én nagyon. Tegnapelőtt volt teambuilding a cégnél és elmentünk vacsizni a Lancelotba. Iszonyú mennyiségű kaja volt és elmondhatatlanul finom. Tegnap meg a csajokkal voltunk ötyézni a szokásos helyen egy kis kaja és pia társaságában… Úgyhogy zajlik az élet hol igy hol úgy…

Kicsit most szüneteltünk, mármint a bloggal mert volt egy kis technikai probléma, de most már egészségesen tudja ontani magából a sok értelmes betűt.
Velem azóta se történt semmi izgalmas, iszonyatosan rohan az idő, észre se veszem és már el is telt a hétvége. Ez most pedig jó volt. Pihenés, kozmetikus, kaja, süticsinálás, filmnézés kis nézelődés és még sok-sok pihenés. Csak kár hogy minderre két napom volt. Ma újból munka.. Kicsit sok most a tennivaló, de legalább nincs időm unatkozni.
Annyi mindent akartam irni a múlt héten amikor ez az izé nem működött, aztán most meg jól elfelejtettem… Tudom, öregszem..
Kicsit eseménydús lesz viszont a következő egy hónapom. Csütörtökön teambuilding, pénteken csajbuli, hétfőn koleszos diáktalálkozó, majd két hét múlva céges karácsony… tényleg, babkarácsony nem tudom lesz e, remélem sikerül valamit összehozni, legalább évente egyszer találkozzunk már…Na majd kifaggatom a babtársakat 🙂
Amint eszembe jut hogy mit akartam még mesélni akkor jelentkezek…

MIért van az hogy amikor azt érzed hogy minden sinen van akkor kisiklik a vonat és bár vissza lehet emelni a sínre, de már semmi kedved…

Igen, ez igaz, hogy mégis eljött velem az Uram csizmát venni, erre mi történt? Természetesen nekem nem találtunk csizmát, mert a vastag vádlimon egyik se jön fel 10 centinél tovább, és ráadásul hogy a bánatomra tegyünk is rá egy lapáttal, neki vettünk cipőt…. ami jó, nem irigykedek.. vagy mégis? 🙂
Viszont hogy örüljek is valaminek, nem tudom ki ismeri Peter Mayles irót, nagyszerű könyvei vannak Provence-ról, szóval az ő egyik regényét megfilmesítették és jövő héttől látható a magyar mozikban…. 🙂 Úgyhogy irány a mozi 🙂