Mint irtam, leugrottunk Ancsiékkal Velencére hekk-ket enni. Hát nekik kicsit jobb a motorjuk, de azért megpróbáltuk velük tartani a tempót. Igaz, hogy néha fázott a lábam, mikor 170-nél jártak a fiúk, de azért nem volt rossz. Jóllaktunk a parton, majd elindultunk fel a hegyre, hogy onnan nézzük meg a naplementét, de lekéstük, úgyhogy maradt a hazafele út. Ami szintén a nagy tempónak köszönhetően nagyon rövid volt. Hát igen, vagy kell vennem motoros gatyát, vagy valami térdmelegitőt, mert ilyen gyors tempónál egyrészt fázott a lábam, másrészt meg ahogy a farmer alja hozzácsapódott a lábamhoz, egy kicsit fájt. Mintha spárgával verték volna a bokámat, máshoz most nem tudom hasonlitani.
Ma Delphine-nél voltam, francia ebéd magyar desszerttel. Vittem neki somlóit, mert még nem evett, de sikerült egy olyan cukrászdát kifognom, ahol bűn rossz volt. Ilyen rosszat még soha nem ettem, úgyhogy mondtam neki, hogy legközelebb finomabbat hozok. Még az islert is elrontották, pedig ahhoz már nagy tehetség kell. Úgyhogy ne menjetek a Móriczon lévő (meki melletti) cukrászdába, mert hiába szépek és guszták a sütik, az ízük nagyon gáz.
Ime a tegnap esti jó hangulat bizonyítékai:

Akartam ám irni, csak mindig elfelejtettem. A múlt hétvége jól sikerült. Szombat reggel mentünk a Saab-nyiltnapra. Kipróbáltunk két cabriot, meg egy terepjárót. Mindegyik tök fura volt, de most már én is amellett vagyok hogy nyárra kell egy ilyen kis autó (mármint cabrio). El se lehet mondani milyen jó száguldani benne, lobog a hajad, érzed a szagokat (tudom, ez a mániám), közbe süt a nap és minden tök modern és új benne. Délután mentünk étterembe Dunabogdányba, majd este Battára. Onnan vasárnap délután haza és már mindjárt hétfő reggel volt, amikor is érkeztek Ágiék. Természetesen késtek egy órát, már mindenki tök izgatott volt. Fura volt őket meglátni élő nagyságban. Szegény Ariel csak nézelődött, gondolom fogalma nem volt ki ez a sok hülye ember, aki őt akarja megfogni. Próbáltam magamhoz is csábitani, de nem igazán akart jönni, csak a nagyihoz ment. Este Stenya levitt Battára, és kedden reggel következett a szerintem már jól megérdemelt kényeztetés a kozmetikusnál és a fodrásznál. Kicsit kiszőkültem, de talán nem eléggé. Most jobban szerettem volna, úgyhogy lehet hogy még júniusban visszamegyek, hogy egy kicsit még világosíthatunk rajta. Most ilyen hangulatom van, a szőke mindig vidám, ezért is szeretem, ráadásul itt a nyár, ehhez ilyen hajszín illik. Most újra pest, mert mentem ma az apeh-hoz, de felesleges kört futottam, mert nem kaptam meg amit akartam. Hát ennyi, most megyünk motorozni Ancsiékkal. Velence a terv, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.

Vagyis még nincs, majd csak május 29-től lesz, vagyis még bő két hét a szabadság. De rövid lesz.
A munkáról dióhéjban annyit, hogy hétfő este felhivtam őket, fél óra múlva visszahivtak és behivtak kedden egy interjúra, majd ma telefonáltak hogy enyém az állást. Ez az AVIS nevű amerikai autókölcsönző cég, melynek a budapesti pénzügyi központjában leszek (legalábbis azt hiszem). és megkaptam a francia területen zajlódó pénzügyek intézését. Konkrétabbat nem tudok, majd szerződésaláiráskor. Biztos bonyolult és nehéz feladat, mert azt mondta a leendő főnököm, hogy reméli, hogy 3 hónap alatt sikerül beletanulnom, mert nagyon összetett feladat és nem lehet rutinból csinálni. Kiváncsi leszek rá. Önállóan kell dolgoznom, ami nem rossz és viszonylag többet kell használnom a franciát mint a magyart. Bővebben majd pár hónap múlva….
Addig viszont még annyi minden fog történni… az Uram most lesz 25 éves. Bizony, még csirke, de lassan de biztosan utolér. Most nem mondom el hogy mit tervezek neki, mert megigértem hogy nem kap semmit, de ha mégis akkor az emlékezetes lesz. A másik nagy esemény, hogy Ágiék jönnek haza hétfőn. Sajnos csak két hétig lesznek, de remélem tudunk többször is találkozni, meg lesz partyjuk jövő szombaton…. Hát ennyi, úgyhogy ha nem irnék (ami ki van zárva), akkor élem a kis izgalmas életem 🙂

A mai nap is nagyon gyorsan eltelt. Reggel nagyon nehezen keltem, nem tudom miért, minden 10 perc a következő szundiig elég volt arra hogy mélyen elaludjak és elkezdjek álmodni. Nem szeretek igy kelni, hogy még lenne mit aludni. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de egy alvás is lehet befejezetlen. Na ez olyan volt. 11 körül elindultunk motorozni hárman. Természetesen ma is erős szél volt, úgyhogy Kecskeméten egy fagyizás után átültem Dezsre, mármint csak a motorjára és hirtelen nem fázott a térdem, kényelmesen ültem és nem féltem, hogy a szél kiviszi alólunk a motort. Mivel egyre nagyobb felhők jöttek, siettünk az étterem felé, amit még múlt héten eldöntöttünk. Érdekes dolog, de a halászlé-evés nekem karácsonyhoz kötődik, így fura volt, de nagyon jól esett. Még a halat is megkóstoltam, de inkább átpasszoltam Dezsnek, maradtam a lénél, ami nagyon finom volt. Miután elment a hatalmas vihar indultunk tovább Battára. Kacskaringózva akartunk menni, de végül az esőnek köszönhetően a a rövidebb utat választottuk. Megint jól elfáradtunk, legalábbis én, de nem fáj annyira a hátam, mint a múltkor. És megint éreztem illatokat, nagyon sokat. Volt ahol jót (orgona, eső előtt, eső után, mindenféle virág) és rosszat is (tehéntrágya, olaj stb), de mégis isteni volt. Ez a legjobb a motorozásban, ez tuti.
Most már csak fekszem az ágyban és döglök és megmozdulni is nehéz. Még gépelni is, pedig azzal nem szokott gondom lenni. Holnap Anyák Napja, megyünk az Anyukámhoz, meg az uram Anyukájához. Szeretem ezt a napot, persze mindig szeretem az anyukámat, de ez olyan nap, ami pirosbetűs, fontosabb a karácsonynál is….. Kár hogy az Apák Napja még nem ilyen jellegű … Majd talán egyszer.

SZERETNÉK NAGYON ORGONÁT!!!!!
AKI OLVASSA, SZEDJEN NEKEM PLEASE, ADDIG AMIG MÉG VAN!!!