Én tuti nem vagyok normális. 8 óra van és már megreggelizve kezdem a napot. Muszáj elkezdenem átnézni a tételeket, mert esténként ilyenre már képtelen vagyok, igy marad a hétvége. Majd alszom államvizsga után. Amúgy fura dolog ez a fáradság. Ha az ember nem kezdi el sajnálni magát, hanem teszi a dolgát akkor észre se lehet venni. Tegnap este már nagyon zokni voltam, de még 6kor elkezdtem palacsintát sütni, majd mikor épp vacsiztunk az erkélyen, megállapitottuk hogy milyen koszos az ablak. Azzal a lendülettel le is kaptuk a függönyöket, és megpucoltam az ablakokat. Majd miután mindennel végeztem, rendet raktam stb, és leültem, akkor éreztem, hogy most ha állnék, tuti összeesnék a fáradságtól. Lehet hogy kezdek ám már hozzászokni a kevesebb alváshoz, mert könnyebben felkelek fél8kor mint eddig. Pedig elég későn fekszem, mert mikor hazajövök még vacsi, rendcsinálás, sulinetezés, éjfél előtt soha nem kerülök ágyba. Lehet hogy majd télen nehezebb lesz 🙂

Amúgy a munka nem rossz, van amit már meg tudok egyedül is csinálni, de van amiről meg úgy érzem, hogy soha nem is fogom tudni. A csajok nagyon kedvesek, tényleg. Jól érzem magam bent, remélem ez így is marad.
HÁt akkor várnak a könyvek meg papirok meg füzetek, majd holnap kialszom magam….

Lehet, hogy túl sokat gondolkodok, kombinálok, de én ilyen vagyok. Nem tudom, hogy jó e minden igy, nem tudom maradhat e, szeretnék már továbblépni valamilyen irányba, mert ez egyrészt már uncsi, másrészt lassan lehetetlen igy élni, de mindenhez ugyebár két ember kell. Érdekes lelkiállapotba kerültem mostanában. Amint valamilyen kisbabára gondolok, azonnal elkezdek sírni. És bár tudom, hogy egy ideig még nem lesz, főként az új munka miatt, meg ugye ebbe a lyukba nem is lehetne (meg nem is akarok), de azért rosszul esik, hogy csak én szeretném. Ha valaki 5 és fél év alatt nem tudja eldönteni és nem érik meg rá, akkor nem tudok mit csinálni.

De inkább nézzük mi is történt ami jó volt. Szombaton jöttek a csajok (igaz kis késéssel), vacsi, dumcsi, majd mivel Nóri még nem látta a Love Actuallyt, ezért megnéztük. Iszonyú sokszor láttam, de még mindig jókat tudok rajta kuncogni. Majd utána nekiálltunk beszélgetni és elég késő (vagy inkább korán) lett mire elaludtunk. Fura hogy igy telik ilyenkor az idő, de ezt náluk már megszoktam, hogy mindenről tudunk órákig beszélni. A tegnapi napom katasztrófálisan telt, miután elmentek befeküdtem egy kád vizbe hátha jót tesz, de tévedtem. Utána hálistennek megjött Ági, majd felébredt Ariel és kicsit jobb kedvem lett, de az agyamban még akkor ott motoszkált egy csomó minden. Lehet hogy csak a 4 napos egyedüllét miatt van ez. Ráadásul direkt nem akartam a tegnap estét egyedül tölteni és csak egy emberhez lett volna kedvem, de ő (természetes módon) a bnőjével akart lenni, aminek egyrészt örülök és megértem, másrészt most nagyon örültem volna annak is ha velem van. Majd next time…. Most még itt fekszem az ágyban, kis kávéval a kezemben és még nem tudom mit csinálok ma. Mosni is kéne, és ami a legrosszabb, neki kéne állni a tanulnivalónak, mert nincs olyan túl sok idő az államvizsgáig, és munka mellett pláne gyorsan el fog telni ez az egy hónap…

mi az? sokan mondják, hogyha meg tudod mondani hogy miért szeretsz valakit, akkor nem is szereted igazán. Talán igy van a boldogsággal is. Egy számomra nagyon fontos ember kérdezte ma, hogy meg tudom e magyarázni, hogy mi a boldogság. De ezt nem lehet. Nyilván vannak erre sablon szövegek, hogy rózsaszin ködben érzem magam, úgy látom hogy nincsenek akadályok és minden sikerül, jó hazajönni valakihez. De ezek általánosságok. Nálam ez óránként változik. Tudom, hogy elég érzékeny ember vagyok, és ha valaki lenézi azt ami nekem fontos, akkor ott el is lett vágva az aznapi boldog időszakom. De ellenben egy aprósággal is boldoggá tud tenni valaki. Vagy lehet hogy minden ember ilyen?
Na jó, abbahagyom a filozofálgatást, lehet hogy csak túl fáradt vagyok. Ma reggel már nagyon nehezen keltem fel, hálistennek már csak egy nap van és szombaton addig alszom ameddig akarok. Legalábbis remélem. Kicsit szar hogy egyedül leszek 4 napig, sőt, nagyon szar, de túl fogom élni. Egyszerűbb lenne, ha munkanapon maradnék itthon magamnak és nem szabadnapon, de miért is lenne olyan az élet amilyennek én szeretném. Tudom azt is hogy önző vagyok és ami az enyém az az enyém. Vagyis ez se igaz, mert sok mindent szivesen megosztok bárkivel, de csak akkor ha én is kapok. Aki ismer az tudja, hogyha én kapok egy kicsit, akkor nagyon sokat adok, de csak addig amig nem érzem hogy kihasználnak. Onnantól kezdve szarok mindenbe.
Na megyek inkább fürdeni, mert megint hülyeségeket beszélek itt össze-vissza.

Nem tudom hogy fogom megszokni ezt a munkát, de nagyon keserves lesz. A felkelés nem is olyan gáz mint gondoltam, hanem inkább az hogy ott kell ülni reggeltől estig. Amúgy nagyon kedvesek de nézzük az elejétől. Tegnap reggel 5en vártunk a portán mint újakat, 11ig ki kellett tölteni egy halom papirt, majd meghallgattunk egy mesét a cégről, kaja, IT oktatás és utána mentünk a csapatunkhoz. Elég kedvesnek tűnnek az emberek, de majd kiderül. Tegnap is meg ma is megkaptam az ottani “bibliát” franciául és azt kellett tanulmányozgatnom. Holnaptól meg tréningen leszek 4 napig. Hát ennyi történt, majd még irok róla, de egyelőre nem tudok többet. Hogy mi lesz a feladatom konkrétan még nem tudom, de majd csak rájövök valamikor.

El se hiszem, hogy eltelt ez a két hét, még csak most érkeztek Ágiék, de holnapután mennek is haza. Alig találkoztam Ariellel, pedig úgy játszottam volna vele, vagy csak sétálgattunk, homokoztunk volna, de sajna nem fért bele az időbe, én meg nem lehetek telhetetlen, majd egyszer talán több időnk lehet egymásra.
Semmi kedvem hétfőtől dolgozni, már most görcsben van tőle a gyomrom. Pedig muszáj most már egy normális munkahely, meg valami rend az életembe, de olyan kényelmes reggel 9-10 körül felkelni.
Elkezdtem nőies, csinibb ruhákat venni, hát azért még van mit alakulnom, egy csomó jó inget láttam, de nem tudtam magamon elképzelni, majd szépen lassan alakulok remélem… meg hátha lemegy egy-két kiló is…:) Bár úgy tuti nem ha vacsira fincsi pizza hut-os pizzát fogok enni 🙂 De ma muszáj, mert megigértük anyuéknak hogy mi visszük a vacsit és nehogy már én ne egyek belőle 🙂