Gondoltam igy az év utolsó előtti napján visszagondolok kicsit erre az évre, mi is történt, mik változtak, miket éreztem mit csináltam jól és rosszul, mit kéne változtatni stb… Azt hiszem elég eseménydús évem volt… de nézzük csak sorban, próbálok nem személyeskedni, aki tudja hogy róla van szó az úgyis rájön….
Január:
Nagyon rossz volt visszamenni Fr.o-ba, de annál jobb volt az utolsó egy hónap, bár kicsit félve jöttem haza. Ott egy teljesen más világban voltam, nem kellett egy csomó mindenen gondolkodni, a szőnyeg alá söpörhettem a gondokat, sokat buliztam és nagyon rossz volt elbúcsúzni a barátoktól, akiket valószinűleg soha többé nem látok – hiába váltunk el úgy, hogy fogunk mi még találkozni. Bár egy két emberrel azért még szoktam beszélni…
Február:
Hmm, ez egy érdekes hónap volt, vissza kellett szoknom az itthoni létbe. Ráadásul kiderült valami, amit még januárban megálmodtam és megéreztem, csak nem akartam tudomásul venni. Szar volt belátni hogy ilyen megtörténhet velem, még akkor is ha lelkileg valahol fel voltam rá készülve.. de azt hiszem hogy akkor rosszul döntöttem…. nem ezt a megoldást kellett volna választanom. Köszönöm akik mellettem álltak ekkor!!!!!
Március
Itt már csillapodtak a kedélyek, belevetettem magam a szakdogámba és próbáltam elfogadni azt amit a mai napig sem sikerült.
Április
Leadtam a szakdogámat és jutalomként elmentem egy hétre Franciaországba “nyaralni”. Életem egyik legjobb útja volt, egy olyan helyen ahova bármikor visszamennék, és vissza is fogok mert csodálatos, mesebeli és imádnivaló.
Május
Itt két fontos esemény volt. Az egyik hogy kaptam munkát, bár megfogadtam hogy soha nem akarok könyvelő lenni, mégis az lett belőlem. (és eddig még nem is bántam meg) A másik hogy hazajött(ek) valaki(k), akiket nagyon szeretek, és aki fontos és sokat adok a véleményére, mert azt hiszem sok mindenben hasonló a gondolkodásunk, csak sajnos nem volt túl sok idő együtt lenni, de ami volt, azt hiszem az jó volt 🙂
Június
Itt már a munka körül forgott minden. Egy marokkói lánytól vettem át, és hát be kell vallani, nem volt olyan nagy sikere, de azért már kezdtem belerázódni és a hónap végén már elkezdtem tanulgatni is.
Július
A hónapot azonnal az államvizsga nyitotta. Azt hiszem sikerült rá felkészülni rendesen, bár az ember ezt mindig csak utólag tudja megállapitani, tényleg nem volt akkora szám mint ahogy vártuk, bár azért be kell látni hogy szerencsém is volt. Hónap közepén sikerült összehozni egy csajos-balatoni-társasozós partyt, ahol szarrá barnultuk magunkat :)) Majd jött a diplomaosztó, hónap végén pedig elment valaki akit nagyon szerettem….
Augusztus
Hmm, hát nehéz visszagondolni, mert szerintem eleinte semmi nem történt, majd hirtelen megvették a lakást és gondolkodnunk kellett hogy hova is tovább… illetve hogyan. Közbe belefért egy horvátországi motoroskirándulás, sajnos csak 4 nap, de ez elég sok erőt adott, meg visszaadta az életkedvemet. (azt hiszem ebből több is elfért volna).
Szeptember
Indult a vidéki élet, reggel vonattal be, este haza. Fura volt megszokni azt hogy a menetrendhez kell alkalmazkodni, nem jön 3 percenként a vonat és nincs időm elmenni nézelődni, piacra, vásárolgatni. Kicsit féltem ettől a közösen lakástól is, de igy visszagondolva egész jól megoldottuk, legalábbis én szeretek igy élni hatan. Nem is tudom mit fogunk ketten kezdeni magunkkal…
Október
Voltunk wellness hétvégén, ami szintén tök jó volt, bár én keveselltem a masszázst, de nem lehetek telhetetlen… pihenésnek tökéletes volt, még akkor is ha rövid. Megrendeltük a konyhabútort, meglátogattuk a nagyszülőket, úgyhogy itt se nagyon unatkoztunk. Kicsit rossz hogy nagyon ritkán jutunk el hozzájuk, és tudom hogy bánni fogom ha már nem lesznek hogy nem mentünk hozzájuk többször…. talán majd később…
November
Munka, munka, munka… más emlitésre méltó nem nagyon volt…
December
Na igen, itt tartunk most. Túl vagyunk a lakásátvételen, egy konyha kész van és gyönyörű lett, nagyon jó volt a Szenteste – együtt a család (mind a 10-en), közös kaja, utána beszélgetés a fa körül. Azt hiszem én is ilyen családot szeretnék és én is igy akarom ünnepelni majd a családommal a karácsonyt, mert ez erről szól.
Most meg jön az újév és ki tudja mit hoz. Én is befolyásolhatom, de sok minden meg van irva előre. Néha szeretném tudni, néha nem. Majd kiderül… egy év múlva újból előveszem az emlékeimet és visszatekintve megállapitom hogy mit csesztem már megint el….
Szándékosan kihagytam egy csomó mindent, a rossz dolgokat, hisz kiderült hogy nem mindenki barát akit annak hittem, és többekben kellemesen csalódtam. Ezek napi szinten változtak. Úgy gondolom hogy egy barátságot erőltetni nem lehet, ha működik akkor megy magától (hisz van ami 21 éve megy magától), ha nem akkor meg hiába akarja az egyik fél, az már halott ügy…
Hát ennyi… hú, azt hiszem kicsit hosszúra sikerült….