Üdv mindenkinek a kis vidéki rezidenciánkból. Sikeresen beköltöztünk a következő ideiglenes lakhelyünkre és sikerült is belakni, mármint ami a kupit illeti. Szokáshoz híven fekszem az ágyban, laptop az ölemben, az uram meg ül az iróasztalnál és zabál… Mintha a régi lakásban lennénk. Ma már vonattal mentem reggel, apu vitt, 7kor indult az állomásról és 8kor a munkahelyemen iszogattam a tejeskávémat. Azért ez nem rossz igy. Annál rosszabb este, mert nem volt a vonathoz busz, ugráltatni senkit nem akartam, igy sétáltam. Jó fél óra volt, de közben gondolkodtam meg elmélkedtem. Tudom, az ilyen régen rossz. Például az volt az egyik fő gondolkodás tárgya, hogyha például el kellene mennem egy lakatlan szigetre és vihetnék magammal egy embert, akkor kit vinnék. Hát nem igazán tudom, és nem azért mert annyian lennének…. Fura, mi?
Kezdem azt hinni, hogy tényleg velem van a baj. De mindegy, nem fogok filozofálni, inkább élem tovább a droidok normális életét. Sajnos a következő három hónapban nem lesz túl sok szórakozási lehetőségem, mert ha fél8-8 körül érek haza akkor örülök ha eszek, iszok, megnézem a kis filmecskémet, max irok ide és alukálok. Amúgy valahogy igy is elmegy az idő, és hirtelen mindig éjfél lesz, aztán meg már megint reggel.
Hát ennyi történt velünk, még egy csomó minden mindig dobozban van, ami kicsit idegesit, pl az epilátorom… és most hogy jóidő van, igencsak szükségem lenne rá hogy szoknyát tudjak felvenni. De ennél nagyobb gondom soha ne legyen…