Lehet, hogy túl sokat gondolkodok, kombinálok, de én ilyen vagyok. Nem tudom, hogy jó e minden igy, nem tudom maradhat e, szeretnék már továbblépni valamilyen irányba, mert ez egyrészt már uncsi, másrészt lassan lehetetlen igy élni, de mindenhez ugyebár két ember kell. Érdekes lelkiállapotba kerültem mostanában. Amint valamilyen kisbabára gondolok, azonnal elkezdek sírni. És bár tudom, hogy egy ideig még nem lesz, főként az új munka miatt, meg ugye ebbe a lyukba nem is lehetne (meg nem is akarok), de azért rosszul esik, hogy csak én szeretném. Ha valaki 5 és fél év alatt nem tudja eldönteni és nem érik meg rá, akkor nem tudok mit csinálni.

De inkább nézzük mi is történt ami jó volt. Szombaton jöttek a csajok (igaz kis késéssel), vacsi, dumcsi, majd mivel Nóri még nem látta a Love Actuallyt, ezért megnéztük. Iszonyú sokszor láttam, de még mindig jókat tudok rajta kuncogni. Majd utána nekiálltunk beszélgetni és elég késő (vagy inkább korán) lett mire elaludtunk. Fura hogy igy telik ilyenkor az idő, de ezt náluk már megszoktam, hogy mindenről tudunk órákig beszélni. A tegnapi napom katasztrófálisan telt, miután elmentek befeküdtem egy kád vizbe hátha jót tesz, de tévedtem. Utána hálistennek megjött Ági, majd felébredt Ariel és kicsit jobb kedvem lett, de az agyamban még akkor ott motoszkált egy csomó minden. Lehet hogy csak a 4 napos egyedüllét miatt van ez. Ráadásul direkt nem akartam a tegnap estét egyedül tölteni és csak egy emberhez lett volna kedvem, de ő (természetes módon) a bnőjével akart lenni, aminek egyrészt örülök és megértem, másrészt most nagyon örültem volna annak is ha velem van. Majd next time…. Most még itt fekszem az ágyban, kis kávéval a kezemben és még nem tudom mit csinálok ma. Mosni is kéne, és ami a legrosszabb, neki kéne állni a tanulnivalónak, mert nincs olyan túl sok idő az államvizsgáig, és munka mellett pláne gyorsan el fog telni ez az egy hónap…

mi az? sokan mondják, hogyha meg tudod mondani hogy miért szeretsz valakit, akkor nem is szereted igazán. Talán igy van a boldogsággal is. Egy számomra nagyon fontos ember kérdezte ma, hogy meg tudom e magyarázni, hogy mi a boldogság. De ezt nem lehet. Nyilván vannak erre sablon szövegek, hogy rózsaszin ködben érzem magam, úgy látom hogy nincsenek akadályok és minden sikerül, jó hazajönni valakihez. De ezek általánosságok. Nálam ez óránként változik. Tudom, hogy elég érzékeny ember vagyok, és ha valaki lenézi azt ami nekem fontos, akkor ott el is lett vágva az aznapi boldog időszakom. De ellenben egy aprósággal is boldoggá tud tenni valaki. Vagy lehet hogy minden ember ilyen?
Na jó, abbahagyom a filozofálgatást, lehet hogy csak túl fáradt vagyok. Ma reggel már nagyon nehezen keltem fel, hálistennek már csak egy nap van és szombaton addig alszom ameddig akarok. Legalábbis remélem. Kicsit szar hogy egyedül leszek 4 napig, sőt, nagyon szar, de túl fogom élni. Egyszerűbb lenne, ha munkanapon maradnék itthon magamnak és nem szabadnapon, de miért is lenne olyan az élet amilyennek én szeretném. Tudom azt is hogy önző vagyok és ami az enyém az az enyém. Vagyis ez se igaz, mert sok mindent szivesen megosztok bárkivel, de csak akkor ha én is kapok. Aki ismer az tudja, hogyha én kapok egy kicsit, akkor nagyon sokat adok, de csak addig amig nem érzem hogy kihasználnak. Onnantól kezdve szarok mindenbe.
Na megyek inkább fürdeni, mert megint hülyeségeket beszélek itt össze-vissza.