A mai nap is nagyon gyorsan eltelt. Reggel nagyon nehezen keltem, nem tudom miért, minden 10 perc a következő szundiig elég volt arra hogy mélyen elaludjak és elkezdjek álmodni. Nem szeretek igy kelni, hogy még lenne mit aludni. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de egy alvás is lehet befejezetlen. Na ez olyan volt. 11 körül elindultunk motorozni hárman. Természetesen ma is erős szél volt, úgyhogy Kecskeméten egy fagyizás után átültem Dezsre, mármint csak a motorjára és hirtelen nem fázott a térdem, kényelmesen ültem és nem féltem, hogy a szél kiviszi alólunk a motort. Mivel egyre nagyobb felhők jöttek, siettünk az étterem felé, amit még múlt héten eldöntöttünk. Érdekes dolog, de a halászlé-evés nekem karácsonyhoz kötődik, így fura volt, de nagyon jól esett. Még a halat is megkóstoltam, de inkább átpasszoltam Dezsnek, maradtam a lénél, ami nagyon finom volt. Miután elment a hatalmas vihar indultunk tovább Battára. Kacskaringózva akartunk menni, de végül az esőnek köszönhetően a a rövidebb utat választottuk. Megint jól elfáradtunk, legalábbis én, de nem fáj annyira a hátam, mint a múltkor. És megint éreztem illatokat, nagyon sokat. Volt ahol jót (orgona, eső előtt, eső után, mindenféle virág) és rosszat is (tehéntrágya, olaj stb), de mégis isteni volt. Ez a legjobb a motorozásban, ez tuti.
Most már csak fekszem az ágyban és döglök és megmozdulni is nehéz. Még gépelni is, pedig azzal nem szokott gondom lenni. Holnap Anyák Napja, megyünk az Anyukámhoz, meg az uram Anyukájához. Szeretem ezt a napot, persze mindig szeretem az anyukámat, de ez olyan nap, ami pirosbetűs, fontosabb a karácsonynál is….. Kár hogy az Apák Napja még nem ilyen jellegű … Majd talán egyszer.

SZERETNÉK NAGYON ORGONÁT!!!!!
AKI OLVASSA, SZEDJEN NEKEM PLEASE, ADDIG AMIG MÉG VAN!!!

Egyszer fent, egyszer lent. Amikor az ember lent van, nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy egyszer sikerült felkerülni és forditva. Ha fent vagyok, el se tudom képzelni, hogy mi történhet (milyen kis apróság) hogy lekerüljek. Undorító érzés, mármint leesni a föld feletti 2 méterről…. Miért nem lehet mindig jó? Két szó elég mindkettőhöz. Sajnos ezen a héten volt részem mindegyikből. De talán néha kell is, hogy visszarázódjunk a hétköznapokba, meg a kegyetlen életbe. Amúgy nem nagyon csinálok azóta semmit amióta hazajöttem. Legalábbis semmi érdemlegeset. Kitakarítottam, de hogy minek azt nem tudom, mert megint tiszta disznóól az egész lakás.
Olvastam az újságban, hogy x és y azért szakított mert politikai nézeteltérésük támadt. Azt hiszem én szerencsés vagyok ilyen téren, hogy ugyanazon az oldalon állunk. Nagyon szar lehet, de valamiért a körülöttem lévő emberek is ezt gondolják amit én.
Most nézem a Beverly Hills-t, vicces, pont az a téma, hogy mi fog történni a 2000-es évváltással. Jó rég volt, úristen 6 éve már. Emlékszem, itthon is mentek mindenféle mendemondák, hogy összeomlik a számitógépes rendszer, világvége lesz, aztán mi volt? Semmi, egy nagy bummm..
Na megyek, nézem Dylant és a többieket. (Vera hogy örülne neki 🙂