Mint irtam, leugrottunk Ancsiékkal Velencére hekk-ket enni. Hát nekik kicsit jobb a motorjuk, de azért megpróbáltuk velük tartani a tempót. Igaz, hogy néha fázott a lábam, mikor 170-nél jártak a fiúk, de azért nem volt rossz. Jóllaktunk a parton, majd elindultunk fel a hegyre, hogy onnan nézzük meg a naplementét, de lekéstük, úgyhogy maradt a hazafele út. Ami szintén a nagy tempónak köszönhetően nagyon rövid volt. Hát igen, vagy kell vennem motoros gatyát, vagy valami térdmelegitőt, mert ilyen gyors tempónál egyrészt fázott a lábam, másrészt meg ahogy a farmer alja hozzácsapódott a lábamhoz, egy kicsit fájt. Mintha spárgával verték volna a bokámat, máshoz most nem tudom hasonlitani.
Ma Delphine-nél voltam, francia ebéd magyar desszerttel. Vittem neki somlóit, mert még nem evett, de sikerült egy olyan cukrászdát kifognom, ahol bűn rossz volt. Ilyen rosszat még soha nem ettem, úgyhogy mondtam neki, hogy legközelebb finomabbat hozok. Még az islert is elrontották, pedig ahhoz már nagy tehetség kell. Úgyhogy ne menjetek a Móriczon lévő (meki melletti) cukrászdába, mert hiába szépek és guszták a sütik, az ízük nagyon gáz.
Ime a tegnap esti jó hangulat bizonyítékai: