Nem tudom hogy fogom megszokni ezt a munkát, de nagyon keserves lesz. A felkelés nem is olyan gáz mint gondoltam, hanem inkább az hogy ott kell ülni reggeltől estig. Amúgy nagyon kedvesek de nézzük az elejétől. Tegnap reggel 5en vártunk a portán mint újakat, 11ig ki kellett tölteni egy halom papirt, majd meghallgattunk egy mesét a cégről, kaja, IT oktatás és utána mentünk a csapatunkhoz. Elég kedvesnek tűnnek az emberek, de majd kiderül. Tegnap is meg ma is megkaptam az ottani “bibliát” franciául és azt kellett tanulmányozgatnom. Holnaptól meg tréningen leszek 4 napig. Hát ennyi történt, majd még irok róla, de egyelőre nem tudok többet. Hogy mi lesz a feladatom konkrétan még nem tudom, de majd csak rájövök valamikor.

El se hiszem, hogy eltelt ez a két hét, még csak most érkeztek Ágiék, de holnapután mennek is haza. Alig találkoztam Ariellel, pedig úgy játszottam volna vele, vagy csak sétálgattunk, homokoztunk volna, de sajna nem fért bele az időbe, én meg nem lehetek telhetetlen, majd egyszer talán több időnk lehet egymásra.
Semmi kedvem hétfőtől dolgozni, már most görcsben van tőle a gyomrom. Pedig muszáj most már egy normális munkahely, meg valami rend az életembe, de olyan kényelmes reggel 9-10 körül felkelni.
Elkezdtem nőies, csinibb ruhákat venni, hát azért még van mit alakulnom, egy csomó jó inget láttam, de nem tudtam magamon elképzelni, majd szépen lassan alakulok remélem… meg hátha lemegy egy-két kiló is…:) Bár úgy tuti nem ha vacsira fincsi pizza hut-os pizzát fogok enni 🙂 De ma muszáj, mert megigértük anyuéknak hogy mi visszük a vacsit és nehogy már én ne egyek belőle 🙂

Mint irtam, leugrottunk Ancsiékkal Velencére hekk-ket enni. Hát nekik kicsit jobb a motorjuk, de azért megpróbáltuk velük tartani a tempót. Igaz, hogy néha fázott a lábam, mikor 170-nél jártak a fiúk, de azért nem volt rossz. Jóllaktunk a parton, majd elindultunk fel a hegyre, hogy onnan nézzük meg a naplementét, de lekéstük, úgyhogy maradt a hazafele út. Ami szintén a nagy tempónak köszönhetően nagyon rövid volt. Hát igen, vagy kell vennem motoros gatyát, vagy valami térdmelegitőt, mert ilyen gyors tempónál egyrészt fázott a lábam, másrészt meg ahogy a farmer alja hozzácsapódott a lábamhoz, egy kicsit fájt. Mintha spárgával verték volna a bokámat, máshoz most nem tudom hasonlitani.
Ma Delphine-nél voltam, francia ebéd magyar desszerttel. Vittem neki somlóit, mert még nem evett, de sikerült egy olyan cukrászdát kifognom, ahol bűn rossz volt. Ilyen rosszat még soha nem ettem, úgyhogy mondtam neki, hogy legközelebb finomabbat hozok. Még az islert is elrontották, pedig ahhoz már nagy tehetség kell. Úgyhogy ne menjetek a Móriczon lévő (meki melletti) cukrászdába, mert hiába szépek és guszták a sütik, az ízük nagyon gáz.
Ime a tegnap esti jó hangulat bizonyítékai:

Akartam ám irni, csak mindig elfelejtettem. A múlt hétvége jól sikerült. Szombat reggel mentünk a Saab-nyiltnapra. Kipróbáltunk két cabriot, meg egy terepjárót. Mindegyik tök fura volt, de most már én is amellett vagyok hogy nyárra kell egy ilyen kis autó (mármint cabrio). El se lehet mondani milyen jó száguldani benne, lobog a hajad, érzed a szagokat (tudom, ez a mániám), közbe süt a nap és minden tök modern és új benne. Délután mentünk étterembe Dunabogdányba, majd este Battára. Onnan vasárnap délután haza és már mindjárt hétfő reggel volt, amikor is érkeztek Ágiék. Természetesen késtek egy órát, már mindenki tök izgatott volt. Fura volt őket meglátni élő nagyságban. Szegény Ariel csak nézelődött, gondolom fogalma nem volt ki ez a sok hülye ember, aki őt akarja megfogni. Próbáltam magamhoz is csábitani, de nem igazán akart jönni, csak a nagyihoz ment. Este Stenya levitt Battára, és kedden reggel következett a szerintem már jól megérdemelt kényeztetés a kozmetikusnál és a fodrásznál. Kicsit kiszőkültem, de talán nem eléggé. Most jobban szerettem volna, úgyhogy lehet hogy még júniusban visszamegyek, hogy egy kicsit még világosíthatunk rajta. Most ilyen hangulatom van, a szőke mindig vidám, ezért is szeretem, ráadásul itt a nyár, ehhez ilyen hajszín illik. Most újra pest, mert mentem ma az apeh-hoz, de felesleges kört futottam, mert nem kaptam meg amit akartam. Hát ennyi, most megyünk motorozni Ancsiékkal. Velence a terv, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.

Vagyis még nincs, majd csak május 29-től lesz, vagyis még bő két hét a szabadság. De rövid lesz.
A munkáról dióhéjban annyit, hogy hétfő este felhivtam őket, fél óra múlva visszahivtak és behivtak kedden egy interjúra, majd ma telefonáltak hogy enyém az állást. Ez az AVIS nevű amerikai autókölcsönző cég, melynek a budapesti pénzügyi központjában leszek (legalábbis azt hiszem). és megkaptam a francia területen zajlódó pénzügyek intézését. Konkrétabbat nem tudok, majd szerződésaláiráskor. Biztos bonyolult és nehéz feladat, mert azt mondta a leendő főnököm, hogy reméli, hogy 3 hónap alatt sikerül beletanulnom, mert nagyon összetett feladat és nem lehet rutinból csinálni. Kiváncsi leszek rá. Önállóan kell dolgoznom, ami nem rossz és viszonylag többet kell használnom a franciát mint a magyart. Bővebben majd pár hónap múlva….
Addig viszont még annyi minden fog történni… az Uram most lesz 25 éves. Bizony, még csirke, de lassan de biztosan utolér. Most nem mondom el hogy mit tervezek neki, mert megigértem hogy nem kap semmit, de ha mégis akkor az emlékezetes lesz. A másik nagy esemény, hogy Ágiék jönnek haza hétfőn. Sajnos csak két hétig lesznek, de remélem tudunk többször is találkozni, meg lesz partyjuk jövő szombaton…. Hát ennyi, úgyhogy ha nem irnék (ami ki van zárva), akkor élem a kis izgalmas életem 🙂