Megjöttem ám már tegnap este, de azóta nem volt időm irni. Kezdeném a elején, vagyis múlt hét szombaton, leszállt a gép Lyonban és már rövidujjuban voltunk, mert annyira meleg volt. Orange volt az aznapi cél, de közben Gabi kitalálta, hogy nézzünk meg egy krokodilfarmot útközben, nagyon édik voltak, 3500 krokodil henyélt az üvegházban. Másnap reggel megnéztük a várost, majd irány Avignon és az általa hires ókori vizvezeték, ahol már nagyon nagyon meleg volt. Aznap még belefért Aix-en-Provence, ahol aludtunk egyet és hétfőn irány Marseille és a francia tengerpart. Marseille-re sokan mondták hogy egy nagy nulla, de nekem nagyon tetszett. Kisvonattal körbejártuk a várost, felmentünk a hegy tetejére és onnan is láttuk a panorámát, majd egy motorosboltot kerestünk, de elfelejtettem hogy ez a népség hétfőn nem dolgozik igy nem is volt nyitva. Délután még útbaejtettük La Ciotat nevű helyet, ahol találtunk egy tuti strandot, igy elkezdtük megalapozni a szinünket is. Keddre jutott Saint-Tropez. Azt hallottuk hogy a turisták kedvéért van egykét filmbeli csendőr, de nem találkoztunk velük, viszont az igazi csendőrséget megtaláltuk. Még mindig olyan a város mint a filmekben. Elindultunk strandot keresni, de rossz irányba mentünk és valakinek akkora hatalmas villája volt, hogy mire megkerültük az élettől is elment a kedvünk. Végül kocsiba vágtuk magunkat, és a szomszédos falu strandjáig jutottunk. Szerdán jött Cannes és Nizza, előtte pedig Grasse, ahol voltunk egy parfümgyárban. Nem volt akkora élmény, de egyszer egy ilyet is kell látni. Cannes volt nekem a csúcs, nagyon meleg, tengerpart, fagyi, szállodák, pálmafák. Oda szivesen visszamennék még egyszer. Nizzába érve már elég hideg volt, úgyhogy csak ruhában strandoltünk. Csütörtök reggel indultunk Monacoba, ami egy nagyon kicsi területen lévő betonrengeteg. Már elkezdték épiteni a Forma1-es pályát, meg lelátókat, úgyhogy a fél város le volt zárva. Felmentünk a hercegi palotához is, megnéztük az őrségváltást, amit fel akartam venni, de mikor merüljön le az elem, ha nem egy ilyen pillanatban. Majd úgy gondoltuk hogy elindulunk északnak Grenoble-ig. Jó ötlet volt mert fél1kor indultunk és fél7re értünk oda, ja és ez 341 km volt. Hegyeken át, szakadó esőben… kalandos volt. De mivel nem volt szállásunk ezért elindultunk Lyonba. Másnap meg irány haza…. hát ennyi történt. Nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis pénze, de ne nyáron menjen, mert már most is sokszor álltunk a dugóban, meg volt hogy nem volt szállásunk ott ahol szerettük volna.

Ma meg felkeltünk, és elindultunk az új kabátban és sisakban mamáékhoz. Iszonyú szél volt lefele, de igy is két óra alatt leértünk. Nem mondom hogy néha nem fostam, hogy a szél kiviszi alólunk a motort, vagy leesek, de még mindig jobb volt mint hazafele, ami 3 és fél óráig tartott, majd szét fagytam, elzsibbadtam, meg minden ami kell. Azt hiszem nem lesznek túl gyakoriak az ilyen több száz kilométeres túrák….