Megjöttem ám már tegnap este, de azóta nem volt időm irni. Kezdeném a elején, vagyis múlt hét szombaton, leszállt a gép Lyonban és már rövidujjuban voltunk, mert annyira meleg volt. Orange volt az aznapi cél, de közben Gabi kitalálta, hogy nézzünk meg egy krokodilfarmot útközben, nagyon édik voltak, 3500 krokodil henyélt az üvegházban. Másnap reggel megnéztük a várost, majd irány Avignon és az általa hires ókori vizvezeték, ahol már nagyon nagyon meleg volt. Aznap még belefért Aix-en-Provence, ahol aludtunk egyet és hétfőn irány Marseille és a francia tengerpart. Marseille-re sokan mondták hogy egy nagy nulla, de nekem nagyon tetszett. Kisvonattal körbejártuk a várost, felmentünk a hegy tetejére és onnan is láttuk a panorámát, majd egy motorosboltot kerestünk, de elfelejtettem hogy ez a népség hétfőn nem dolgozik igy nem is volt nyitva. Délután még útbaejtettük La Ciotat nevű helyet, ahol találtunk egy tuti strandot, igy elkezdtük megalapozni a szinünket is. Keddre jutott Saint-Tropez. Azt hallottuk hogy a turisták kedvéért van egykét filmbeli csendőr, de nem találkoztunk velük, viszont az igazi csendőrséget megtaláltuk. Még mindig olyan a város mint a filmekben. Elindultunk strandot keresni, de rossz irányba mentünk és valakinek akkora hatalmas villája volt, hogy mire megkerültük az élettől is elment a kedvünk. Végül kocsiba vágtuk magunkat, és a szomszédos falu strandjáig jutottunk. Szerdán jött Cannes és Nizza, előtte pedig Grasse, ahol voltunk egy parfümgyárban. Nem volt akkora élmény, de egyszer egy ilyet is kell látni. Cannes volt nekem a csúcs, nagyon meleg, tengerpart, fagyi, szállodák, pálmafák. Oda szivesen visszamennék még egyszer. Nizzába érve már elég hideg volt, úgyhogy csak ruhában strandoltünk. Csütörtök reggel indultunk Monacoba, ami egy nagyon kicsi területen lévő betonrengeteg. Már elkezdték épiteni a Forma1-es pályát, meg lelátókat, úgyhogy a fél város le volt zárva. Felmentünk a hercegi palotához is, megnéztük az őrségváltást, amit fel akartam venni, de mikor merüljön le az elem, ha nem egy ilyen pillanatban. Majd úgy gondoltuk hogy elindulunk északnak Grenoble-ig. Jó ötlet volt mert fél1kor indultunk és fél7re értünk oda, ja és ez 341 km volt. Hegyeken át, szakadó esőben… kalandos volt. De mivel nem volt szállásunk ezért elindultunk Lyonba. Másnap meg irány haza…. hát ennyi történt. Nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis pénze, de ne nyáron menjen, mert már most is sokszor álltunk a dugóban, meg volt hogy nem volt szállásunk ott ahol szerettük volna.

Ma meg felkeltünk, és elindultunk az új kabátban és sisakban mamáékhoz. Iszonyú szél volt lefele, de igy is két óra alatt leértünk. Nem mondom hogy néha nem fostam, hogy a szél kiviszi alólunk a motort, vagy leesek, de még mindig jobb volt mint hazafele, ami 3 és fél óráig tartott, majd szét fagytam, elzsibbadtam, meg minden ami kell. Azt hiszem nem lesznek túl gyakoriak az ilyen több száz kilométeres túrák….

Eseménydús két hét áll mögöttem, próbálom összeszedni mi is történt. Azt hiszem visszafele megyek. Tegnap végre az utolsó pillanatban sikerült leadni a szakdogámat. Bár már pénteken kész volt és ki volt nyomtatva, de nem értünk oda a nyomdához, majd jött a húsvét, és sikerült egy olyan Copy Generalt kifogni, ahol csak két napos határidővel vállalták a kötést. Nem tudom, hogy megy ez, azt hittem, hogy egyformán dolgoznak. És persze ugyannnyiba került mint máshol az egy napos. Nem értem én ezt. De a lényeg, hogy leadtam, ezzel letudtam róla a gondot, most már csak egy államvizsga választ el attól a nyomoronc papirtól, ami minden munkahelyre kell….

Holnap megyek Franciaországba, úgyhogy egy hétig biztosan nem fogok irni 🙂 Remélem nagyon jó idő lesz, elraktam a fürdőruhámat is, biztos ami biztos. Delphine (a francia csevegőtársam) szerint ilyenkor már lehet fürdeni, úgyhogy akkor hajrá. Délután találkozunk Gabival Lyonban és irány dél. Tegnap vettem kis utikönyveket, és hát kétségbe estem, mert elég sok látnivaló van, remélem bele fog férni a durván 6 napba. Majd beszámolok 🙂

Na nézzük mi van még. Ja igen, életemben először motoroztam. Bevallom paráztam mert annyi motoros baleset van, de eszembe jutott hogy úgyse halhatok meg, bármi történik, úgyhogy elindultunk. Fura volt, hogy nincs körülöttem semmi, és mikor Pest egy elég falusi részén mentünk, éreztem a csirkeszagot. Hát ez nem volt jó (aki ismer, tudja miért), de fura volt szagokat érezni. CSüt. este Battára mentünk le, ott már isteni volt ahogy a fák este kiontották az illatukat és ahogy gurultunk úgy éreztük a fehérvirágú és lilavirágú (analfabéta vagyok fák terén) fák illatát, majd elmentünk egy patak mellett, ott meg a vizet… Csak a térdem ne fázott volna úgy, pedig a második fordulónál már melegitőt is vettem a farmer alá, de nem sokkal volt jobb. A 6-oson meg néha azt hittem hogy leesek, mert fújt a szél. Egyszer egy reccsenést is hallottam, azt hittem hogy szétszakadt a kabátom, de nem… Tuti kis széldzsekim van 🙂

Hát azt hiszem ennyi, gondolkodom de nem jut eszembe más…. mindenkinek jó hétvégét és egy hét múlva jövök 🙂

Megint eltelt egy hét. Még két hetem van leadni a szakdolgozatomat. Tény, hogy már mindjárt kész van, de hamarabb be szerettem volna fejezni. Szép színes lett, remélem a tartalma is megfelelő lesz. Kicsit nehéz volt, hogy angolul kaptam az anyagokat és elég nehéz szöveg volt, de átrágtuk magunkat Ágival, az amerikai segítségemmel.
Azt se tudom hogy mi történt még a héten, annyira a szakdoga körül forgott minden gondolatom. Hétvégén megint megyek haza mert a fiúk mennek motoros túrára, meg jönnek a választások és ott a helyem. Hmm, mi is volt még…. találkoztam egy számomra elég fontos volt osztálytárssal, azt hiszem kedden együtt ebédeltünk. Beszélgettünk sokat. Remélem tudunk gyakrabban találkozni, nemcsak 3 évente 🙂
Megtudtam hogy egy gyerekkori bnőmnek kislánya lesz. Olyan fura, hogy Ivi velem egyidős és már egy kis baby van a hasában és lassan anyuka lesz. Ez valahol azt mutatja, hogy rohan az idő és én is öregszem. Örülök nekik nagyon, mert Ivett tényleg megtalálta élete nagy párját, megvan a háttér és boldogan várják a kis csöppséget.
Még két hét és irány Franciaország. Tök jó lenne, ha nagyon meleg lenne, és tényleg nyaralásként lehetne felfogni.. HÁt ennyi ez a hetem is… jöhet a következő.

Egész jó hétvégém volt. Péntek este hazamentem Battára. Szombaton felébredtem és mikor felhúztam a redőnyt, láttam hogy anyu egy szál pólóban ülteti a virágokat. Több se kellett, úgy pizsamában kirohantam és alig akartam elhinni hogy tényleg ilyen jó idő van. Majd fogtam a kis reggelimet, meg a napi újságot és kiültem a teraszra. El se tudom mondani hogy milyen régóta vártam már erre. Köztem apu szólt hogy metszi a fákat és kéne segiteni összeszedni a gallyakat. Nem szeretek ilyeneket csinálni, de most valahogy mégis jól esett. Egész délelőtt kint voltam, vagy csak üldögéltem és néztem ki a fejemből, vagy segitettem valamit. Délután elmentünk a tesómmal vásárolgatni, sikerült is két cipővel hazatérni. Majd este jöttem vissza Pestre. Nem igazaán szeretem az ilyen késő esti buszozásokat, de most volt ülőhelyem is, meg már nincs hideg, úgyhogy annyira nem gáz. Ma miután kialudtuk magunkat, elindultunk Agárdra ebédelni. 4 körül értünk le, de még mindig jóidő volt. Kiültünk a teraszra, jó sokat bűnöztem. Le se írom, hogy miket ettem, mert egy heti kalóriaadagot tömtem magamba. 🙂 Este meg szokásos Született feleségek meg ez az… és mindjárt hétfő….