Már megint éjfél van, én nem tudom hogy tud ilyen gyorsan telni az idő.
Tegnap akartam írni, de elég sűrű napom volt, így ma megpróbálok emlékezni… nem olyan könnyű ám, nagyon öreg vagyok és hamar elfelejtek mindent.

Szóval a reggelem a Mol székházban kezdődött ahol a szakdogában segítő munkatárssal találkoztam, majd gyors ebéd után irány a francia óra. Egy ismerősnek francia barátnője van, és megkértem hogy beszélgessen néha velem, ne felejtsek túl sokat. Mondta hogy ok, de akkor én meg beszélgessek vele magyarul mert neki is gyakorolni kell. Gondoltam ott leszek egy órát, de végül két és fél óra lett belőle. Tudni kell a lányról hogy 3 hete tanul magyarul de úgy ragozza az igéket, hogy leesett az állam. Tudja mikor kell ban ben, ról-ről, mikor kell a mondatba “van”. Tisztára égett a fejem hogy én meg 10 évnyi francia tanulás után itt tartok. Meg szerintem lehetünk még egy páran igy.

Este az elveimet feladtam és vettem magamnak arckrémet. Hétfőn voltam kozmetikusnál és ő mondta hogy jobb lenne ha vennék valami kenceficét, igy beadtam a derekamat. Gabi most biztos büszke lenne rám, mert soha nem érdekeltek az ilyen hülyeségek 🙂

Azt hiszem most eldőlök és fél percen belül aludni fogok…