Szerintem igenis fontos a Nőnap… aznap semmit nem kaptam, és igenis rosszul esett hogy nem kaptam egy szál gazt se. De ha nem is gazt, valami kis apróságot vagy valamit, amivel érzékeltette volna, hogy fontos vagyok neki, vagy csak hogy nőként néz rám… Szomorú, mi? Hát igen az.
Amúgy a tesómtól megkaptam a jácintot. Gyönyörű rózsaszin. Mondta hogy szive szerint oda se adná mert olyan jó illata van, de mondtam hogy ez engem illet, úgyhogy el a kezekkel róla 🙂 Most itt illatozik. Mátétól meg kis cserepes rózsát kaptam, nagyon cuki ám 🙂
Amúgy nincs semmi változás, lassan elmúlik a náthám, remélem ez annak a jele hogy már jön a tavasz…
Ja, tegnap voltunk csizmát venni. Hát én teljesen ki vagyok akadva. Azt hittem hogy majd nem fogok találni olyat, ami nekem tetszik, mert az összes cicababás, vagy túl drága lesz, de ami volt arra álmomban sem gondoltam volna. Megláttam, tudtam hogy ez álmaim csizmája, 36-os, még ez is stimmelt, 9 ezer forint, hát ez is, de olyan vastag a vádlim, hogy nem tudtam felhúzni a cipzárt rajta. Teljesen el voltam keseredve, hogy hogy lesz igy nekem csizmám. Az a baj hogy a vádlim az egyetlen testrészem, ahol nincs felesleg, úgyhogy innen még fogyni se tudok, max ha nekiesek ráspollyal (igy kell irni??), és lefaragok belőle… most mi lesz a csizmás álmaimmal? Hogy lesz így csizmám amit fel tudok még venni erre a pár hétre, meg jövő télre???

A mai francia “óra” a természetben zajlott. Végigsétáltunk az Andrássy úton, leültünk a deák téri padokon, élveztük hogy szemünkbe süt a nap és hogy melegít. Visszafele már kicsit hűvösebb volt, de ennyi is elég volt ahhoz érezzem hogy jön a tavasz. Még ha csak egy kicsit is, de már nincs messze. Bár ha jól hallottam akkor csütörtökre minusz 8 fokot mondanak… lesz itt még hideg.

Mivel holnap nőnak, gondoltam felhivom a tesómat – hisz ő mindig szokott nekem virágot venni – hogy ha lehet kívánságműsort tartani akkor jácintot szeretnék. Imádom. Ha megérzem az illatát akkor megjön a tavasz-feeling és máris jobban érzem magam. Szóval ezt közöltem vele, erre mit kérdezett?? És hány szálat???? Látszik, fogalma nem volt róla hogy melyik virág is ez.. 🙂 Hiába próbáltam neki mondani, abban maradtunk hogy majd a boltos biztos tudni fogja.
Annyira jó idő van…. és mindenhol virágillat. Vagy csak én mesélem be magamnak. Bár még minden tiszta fehér, de süt a nap és érzem hogy nemsoká rügyeznek a fák is. Jönnek a tavaszi virágok, amiknél gyönyörűbb nem sok van. Imádom a tulipánt, a jácintot a nárciszt, sokkal szebbek, egyszerűbbek, illatosabbak mint egy giccses rózsa. (kár hogy egy pasi se olvassa amiket itt firkálok, pedig szerintem ennél egyértelműbb célzás nem nagyon kell)

Ma megint voltam a suliban. Esküszöm többet járok be, mióta nem járok oda. Természetesen a tanár megint nem volt bent, viszont a könyvtárban sikerült találnom könyveket amik jók lesznek a szakdoga bevezetőjéhez. Mégsem lehet csak úgy a levesbe csapni… Úgyhogy akkor holnaptól hajrá.. (azért csak holnaptól mert most még megyek franciára, aztán meg lusta leszek) 🙂

Még mindig kerülget ez a hülye nátha meg köhögés, már nagyon unom. Lehet hogy ki kéne pihenni, de se türelmem se időm nincs rá… A hétvége is ennek a jegyében telt. Azt hittem hogy tök jól vagyok, de mégse.. Igazából rosszul se vagyok.

Tegnap teljesen happy voltam a hótól, mármint innen bentről és úgy elmentem volna sétálni. Nincs is annál szebb, mikor a szakadó hóban sétált, robog a cipőd alatt a hó és tök jó. De se téli cipőm, se a nagy téli kabátom nincs nálam, így ugrott az egész. Csak az ablakból szemléltem és csodáltam. Igazából jobban örülnék már a tavasznak, de igy télbúcsúnak ez tökéletes.

Hogy mi is történt még? Hát nem igazán tudom. Elkezdtem a szakdogám anyagát fordítani. A tanár azt mondta hogy nem kiváncsi részletekre, ami érthető is, hiába küldöm el neki a fejezeteket, ő abból még nem lát semmit, hanem majd egybe az egészet. Bárcsak már ott tartanék…. De majd most neki esek. Este elmegyek könyvtárba, hozok egy kis elméleti anyagot, mert tudom hogy azt szeretik a bevezetőben, aztán hajrá.

Már megint éjfél van, én nem tudom hogy tud ilyen gyorsan telni az idő.
Tegnap akartam írni, de elég sűrű napom volt, így ma megpróbálok emlékezni… nem olyan könnyű ám, nagyon öreg vagyok és hamar elfelejtek mindent.

Szóval a reggelem a Mol székházban kezdődött ahol a szakdogában segítő munkatárssal találkoztam, majd gyors ebéd után irány a francia óra. Egy ismerősnek francia barátnője van, és megkértem hogy beszélgessen néha velem, ne felejtsek túl sokat. Mondta hogy ok, de akkor én meg beszélgessek vele magyarul mert neki is gyakorolni kell. Gondoltam ott leszek egy órát, de végül két és fél óra lett belőle. Tudni kell a lányról hogy 3 hete tanul magyarul de úgy ragozza az igéket, hogy leesett az állam. Tudja mikor kell ban ben, ról-ről, mikor kell a mondatba “van”. Tisztára égett a fejem hogy én meg 10 évnyi francia tanulás után itt tartok. Meg szerintem lehetünk még egy páran igy.

Este az elveimet feladtam és vettem magamnak arckrémet. Hétfőn voltam kozmetikusnál és ő mondta hogy jobb lenne ha vennék valami kenceficét, igy beadtam a derekamat. Gabi most biztos büszke lenne rám, mert soha nem érdekeltek az ilyen hülyeségek 🙂

Azt hiszem most eldőlök és fél percen belül aludni fogok…