A mai nap is gyorsan eltelt. Delphine ötlete volt, hogy a mai francia-magyar-beszélgetés legyen a Széchenyi fürdőben. Úgy voltam vele hogy úgyse voltam még ott, miért ne, ő meg tovább ismerkedik Budapesttel. Az elején sajna kiakadtam a személyzetre. Utálom azokat az embereket, akik azt hiszik hogy azért mert az ember külföldi, azért bunkónak kell lennie. Véletlenül gondolom hallotta hogy franciául beszélünk és azt hitte hogy nem vagyunk magyarok. Nem sok hiányzott hogy beszóljak neki, hogy igenis értjük amit mondott és álljon már meg a menet, azért van ott hogy kiszolgáljon nem pedig azért hogy megjegyzéseket tegyen. Igazából már bánom hogy nem szóltam be neki. Amúgy nagyon jó volt, üldögéltünk kicsit mint az öregek, úsztunk a nyitott medencében a napsütésben. Rá kellett jönnöm, hogy kicsit ellustultam, leúsztam két hosszt és elfáradtam. Nem kéne leállni, hanem most már többször járni, de kicsit drága mulatság. Fura, de ahogy bemegy az ember, látszik hogy fel van újitva, tényleg gyönyörű és ahogy megy egyre beljebb, egyre több a lemállott fal, a kosz, és látszik hogy ahhoz hozzá se nyúltak…
Hát ennyi történt ma velem, most folytatom a szakdoga átolvasását, ki tudja hogy mennyire értelmes, lehet hogy nagy zagyvaságok halmaza az egész 🙂