A mai nap is gyorsan eltelt. Delphine ötlete volt, hogy a mai francia-magyar-beszélgetés legyen a Széchenyi fürdőben. Úgy voltam vele hogy úgyse voltam még ott, miért ne, ő meg tovább ismerkedik Budapesttel. Az elején sajna kiakadtam a személyzetre. Utálom azokat az embereket, akik azt hiszik hogy azért mert az ember külföldi, azért bunkónak kell lennie. Véletlenül gondolom hallotta hogy franciául beszélünk és azt hitte hogy nem vagyunk magyarok. Nem sok hiányzott hogy beszóljak neki, hogy igenis értjük amit mondott és álljon már meg a menet, azért van ott hogy kiszolgáljon nem pedig azért hogy megjegyzéseket tegyen. Igazából már bánom hogy nem szóltam be neki. Amúgy nagyon jó volt, üldögéltünk kicsit mint az öregek, úsztunk a nyitott medencében a napsütésben. Rá kellett jönnöm, hogy kicsit ellustultam, leúsztam két hosszt és elfáradtam. Nem kéne leállni, hanem most már többször járni, de kicsit drága mulatság. Fura, de ahogy bemegy az ember, látszik hogy fel van újitva, tényleg gyönyörű és ahogy megy egyre beljebb, egyre több a lemállott fal, a kosz, és látszik hogy ahhoz hozzá se nyúltak…
Hát ennyi történt ma velem, most folytatom a szakdoga átolvasását, ki tudja hogy mennyire értelmes, lehet hogy nagy zagyvaságok halmaza az egész 🙂

Azt hiszem hogy már elég régen írtam, de azt hiszem nem is nagyon volt miről. Túl sok minden nem történik körülöttem. Ma végre ismét sikerült megnyitnom a szakdolg. doc nevű file és elég sokat sikerült hozzáirni. Ha sikerül ma még lelkesnek lennem akkor lehet hogy a nyers változatot be is fejezem és elküldöm a konzulensemnek, hogy lássa az egészen teljesen, persze javitani, ábrákat, táblázatokat, képeket nem tudok csinálni, ahhoz kell idő, de ha a szöveges rész megvan, akkor a nehezebbik felével túl vagyok. Na most úgy beszélek mintha mindjárt kész lennék, pedig nem, de jó érzés hogy ma haladtam. Jövő héten be kéne fejezni teljesen, ahhoz meg kell erő, ami mostanában hol van hol nincs. Most láttam hogy jövő hétre esőt mondanak végig. Hát ez nem túl jó hir nekem, mert olyankor semmihez sincs kedvem, csak szenvedek. Úgyhogy bizok a magyar meteorológia megbízhatóságában, és hátha megint nem jön be amit mondanak :))

Most végeztem, kipuceváltam mindent, lepakoltam a polcokat a konyhában, a fürdőszoba is ragyog, mi kell még? Ja igen, el kéne kezdenem irni ezt a hülye szakdogát, amihez semmi kedvem. Fura, de megint 3 óra és megint úgy érzem hogy pillanatokon belül elalszom. Ez van már egy hete 🙁 Pedig most este időben lefeküdtünk. Viszonylag korán elkezdtük nézni a Született feleségeket, megnéztünk három részt és már aludtunk is… Lehet hogy jön a tavaszi fáradtság? Vagy mi?

Fáradt vagyok….
Sorry de ennyi tud belőlem most kijönni..
Folytköv

Szóval a tegnapi cselekedeteim: nekiindultam Nórinak szülinapi tortát csinálni, de sikerült mindent elcsesznem benne. Persze az ize nem volt olyan rossz, de a kinézete nem olyan volt mint ahogy a nagykönyvben meg van irva. Ráadásul az ebédre szánt hagymáskrumpli se sikerült, úgyhogy rájöttem, hogy nem nekem való ez. Ma már nem is csináltam semmit, majd holnap, hátha az sikerül.
Amúgy a buli nagyon jó volt, itt volt Johann (Nóri francia barátja), aki meglepinek érkezett 3 napra. Hát igen, azért ilyen pasik is vannak 🙂 Most kicsit még kómás vagyok, nem szoktam én hozzá a iddogáláshoz, aztán lehet, hogy csak a kialvatlanság az oka, de nem tudok koncentrálni semmire. Folytatni akartam a szakdogámat, Stenya rám is parancsolt hogy addig nem állhatok fel amig 5 oldalt nem irok, de nem ment. Lehet hogy ma elalszom időben és akkor holnap újult erővel lehet kezdeni a hetet.
Ime egy fotó az estéről

Mert olyan ritkán vagyunk így együtt hárman 🙂