Tessék, fél2 van, és még mindig fekszem az ágyban és sajnálom magam. Nincs erőm felkelni, utálok mindenkit, utálom az egész mindent. Miért nem tudok felállni és elindulni? Ez nagyon gáz igy…. mennék is meg maradnék is, de nem tudom melyik az erősebb. Valószinűleg a maradnék, mert akkor már el tudtam volna indulni. Hogy hova azt nem tudom, de el….
Megnéztem a Love Actually-t, ettem csokis kekszet, ittam tejeskávét és ennyi volt a mai cselekedetem. A telefont nem veszem fel, az sms-ekre nem válaszolok, mert nincs kedvem senkihez. Még a redőny is le van engedve…. ez már a véééééééééééééééééég….
Valaki jöjjön és mentsen meg!!!! Jöjjön ide, mondja azt erőszakosan hogy öltözzek már fel és indulás van, és megyünk sétálni, vagy csak úgy elindulunk a világ vége felé, hátha útközben valahol jobb lesz. Ahol meleg van, ahol jól érzem magam, ahol nem csapnak be, ahol szeretnek, ahol én is szeretek mindenkit, ahol nem idegesitenek, ahol nem kattog az agyam, ahol nem álmodom rosszakat, ahol nem fantáziálok… létezik ilyen?